Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
Tanárok és tanítók a szabadságharcban
önfenntartási harcot, amelyet a nemzet az abszolutizmus ellen folytatott, vallásközönségünk is egyházi és nemzeti szent kötelességének tartotta autonómiájára támaszkodva megharcolni. Ez eszélyesen, higgadtan, elfojtott keserűséggel, de határozottan is szilárdul folytatott harcnak vezető és irányító harcosa Nagy Elek és neki hűséges munkatársa, s gondolatait találóan írásba foglaló segédje, Mikó Lőrincz volt, vagy talán helyesebben mondjuk, ha így fejezzük ki magunkat: a legtöbbször vagy többnyire Mikó volt. Nagy kár, hogy ma nem tudjuk megállapítani, hogy az ez idő alatt fogalmazott sok feliratból mit írt Mikó és mit Nagy Elek. Mert tanulmányaink alapján ismerve Nagy Elek írói készségét és a politikai téren végzett fejtegetéseit és feliratait, valószínűen állíthatjuk, hogy ezekből ő is nagymértékben kivette ténylegesen a részét. Tanárok és tanítók a szabadságharcban Az abszolutizmus a maga németesítő célja előkészítéséül az iskolákat és nevelőintézeteket szemelte ki. Ezeket vette különös gondja alá, s tette országrendezési reformja egyik főtárgyává. Hogy mennyire fontos és sietős volt az, kitűnik abból, hogy az ország legyőzése még alig volt teljesen bevégezve, s máris iskoláinak és nevelésügyének német mintára átalakítása által nemzetiségéből kiforgatására készen voltak a tervek. S milyen különös rendezése a sorsnak, hogy éppen Nagy Elek, aki a 11 év alatt fáradhatadan buzgalommal vezeti egyházunk védelmi harcát, mint Kolozs kerületi biztos a legelső, aki iskolai ügyben megkeresi az Egyházi Képviselő Tanácsot. 1849. november 11-én (52. Jkv. sz. a.) tárgyalják hivatalos levelét, mely szerint a katonai parancsnokság elrendelte, hogy az iskolák mindenütt november 15-én megkezdődjenek; de olyan tanítókat, kik a forradalom alatt abban bár legkevésbé is részesek voltak, a tanítástól és ifjúság nevelésétől el kell zárni, mert „inkább semmi iskola, mintsem rossz legyen”, s neki felelősség mellett kötelességévé tétetett az oktatással megbízott tanítóknak politikai irányára felügyelni. Ezért a főhatóságtól az oskolákról és azok tanítóiról sürgősen jelentést kér. A 36
