Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)

Kolozs kerületi biztos

magában az osztrák invásió ellen, épp oly erős lélek volt vallása védelmében ... Minden hazafisága mellett is a forradalmi mozgalmaktól távol maradt. Békés temperamentuma belevitte, hogy nem bírt ellentállani, hogy a forradalom után Kolozs kerületi biztossá neveztessék ...”24 Különben egyháztörténelmünkben van példa az ő esetére is, az ellenkezőre is. Jakab Elek például a szabadságharcban való részvétel után fogságot szenvedett, s azután szülőfalujába internálva négy esztendeig szántott, vetett, s mint hétszilvafás nemesember maga művelte földjeit.

E sorok írójának édesapja éveken át bujkált erdőkön, mezőkön, s jó barátjához urasági kocsisnak állott be, hogy az állandóan cirkáló zsandárok kezébe ne kerüljön. De másfelől az 1853-ban a tordai iskolai felügyelő gondnokká választott Székely Elek szolgálatot vállalt, nem csupán azért, hogy népes családját fenntarthassa, hanem azért is, mert így a szabadságharc alatti hivatalkodását és magatartását fürkésző szemeket könnyebben kerülni remélte. „Egyébiránt csak hamar ádátva - mondja Májai István életírója —, hogy ez nem olyan helyzet, a melyben lelkiismerete megnyugtatásával állandólag megmaradhasson, hozzáfogott a német nyelv tanulásához, hogy az ügyvédséget folytathassa.”25 Mikor Nagy Elek magántanítóját, Nagyajtai Kovács Istvánt Wohlgemuth 1850-ben a Besztercén székelő bűnfenyítő törvényszékhez tanácsossá nevezte ki, gondolkozott, elvállalja-e. „Nézetem, meggyőződésem az volt: leigázott hazánk sorsának erre vagy amarra fordulása nem függ alsóbbrendű fokozatú hivatalnokoktól; de hazája fiainak egyes hivatalnok is segíthet egyben másban, s érzettem magamban, hogy a hivatali állomást, melyet elfoglalandok, lelkiismeretesebben, hasznosabban fogom hazámfiaira nézve betölteni, mint egy idegen ki tudja honnan jött.”26 De őszinte lélekkel azt is hozzáteszi, hogy nem szerette volna 25 évi szolgálat után fizetését elveszítenie.

24 Kőváry László: Szellemünk képviselői a millenium századában. In: KerMagv. 1899. (34. évf.) 24-25.

25 Májai István: i. m. 48.

26 Kovács István hátrahagyott kéziratából, i. m. 225.

34