Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
Bevezető gondolatok
útjára lépett, s az unió kérdésében való nyilatkozásra Kolozsvárra országgyűlést hívtak össze. 1865. december végén Nagy Elek kormányszéki tanácsosi állásába visszalépett. A kolozsvári országgyűlés után az 1848. évi erdélyi I. és II. törvénycikk alapján Erdély az egybegyűlt magyarországi országgyűlésre meghívatott. A képviselőválasztások 1866 elején megtörténtek. Nagy Eleket ekkor Kolozsvár választotta képviselőjévé. Erdély kormányzatát végre a magyar kormány vette kezébe. Crenneville a kormányszék vezetésétől felmentetett, s Erdélybe királyi biztosul küldték gróf Péchy Manót, aki a kormányszéknek is élére állíttatott. Minthogy azonban Péchy az erdélyi viszonyokkal nem volt eléggé ismerős, melléje adták a kormány és Deák Ferenc ajánlatára Nagy Eleket. Ezért a képviselőségről lemondott, és elfoglalta a kormányszéknél tanácsosi állását, melyben a közigazgatási és államjogi ügyek előadója volt. Küldetése az volt, hogy az elvileg létrejött unió minél gyorsabban s zavarok és zökkenők nélkül valósággal is ténnyé váljék minden irányban. Az 1868. évi uniótörvénycikkben kimondatott az erdélyi kormányszéknek 1869. május 1-én leendő megszüntetése. De a nemzetiségi nyugtalanságok és forrongások szükségessé tették a kormányszék feloszlása után is a királyi biztosság meghagyását, melynek személyzete a belügyminisztériumhoz osztatott be. Ekkor Nagy Elek miniszteri tanácsosi minőségben a királyi biztos mellett hagyatott. 1872-ben a királyi biztosságot végleg megszüntették, s Nagy Elek nyugalomba vonult. Az erdélyi közélet mezején 1838-tól kezdve mint egyházi tanácsos, 1842-től 1844-ig mint az akkor szervezett nevelésügyi bizottság első tollvivője, 1845-től 1853-ig mint a tordai iskola felügyelő gondnoka és 1854-től élete végéig mint főgondnok áll mindég a buzgó és fáradhatadan munkások legelső sorában, sőt utolsó minőségében mint egy lankadt és reményét vesztett kis seregnek irányt mutató, lelkesítő vezére és a süllyedő hajónak soha nem csüggedő kormányosa. Benczédi Gergely, aki összeállította az Unitárius Egyház főgondnokainak névsorát15, azt mondja Nagy Elekről, hogy Dániel Elek halálától 15 Benczédi Gergely: Az unitárius vallásközönség főgondnokai 1718. april 8-tól a jelen időig. In: KerMágv. 1882 (17. évf.) 366-367. 17
