Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)

Nagy Elek működése a politikai közélet terén

akadállyal küszködött. Nagy Elek egy javaslatot dolgozott ki az unió keresztülvitelére, mely az 1868. évi uniótörvénynek alapul szolgált. Most már Erdély kormányzását a magyar kormány vette kezébe. Kinevezte királyi biztosnak gróf Péchy Manót, ki a kormányszéknek is élére állíttatott. Minthogy Péchy a bonyolult erdélyi viszonyokat nem ismerte, felmerült a kérdés, ki állíttassék melléje a dolgokba való bevezetés és a megadandó kérdések felvilágosítása végett. Erre Deák Ferenc és a kormány Nagy Eleket ajánlották. De hogy feltűnő ne legyen, lemondott a képviselőségről, s elfoglalta a kormányszéknél tanácsosi állását. Feladata az volt, hogy az elvileg létrejött unió minél gyorsabban s minden irányban gyakorlatilag is megvalósuljon. E tekintetben a királyi biztosnak valósággal jobbkeze volt. Az unióra vonatkozó 1868. évi törvény kimondotta az erdélyi királyi kormányszéknek 1869-ben való feloszlását. A nyugtalankodó nemzetiségek miatt szükséges volt a minisztérium és az erdélyi törvényhatóságok között egy összekötő szervet létesíteni. Ezért hagyatott meg a királyi biztosi hivatal a belügyminisztérium létszámához tartozó személyzettel. Nagy Elek miniszteri tanácsosi minőségben a királyi biztos egyenes kívánságára foglalta el állását. 1872-ben az erdélyi királyi biztosság megszüntettetett, s ekkor Nagy Elek, akinek egészsége már meg volt rendülve és szokatlan lankadosság és komorság mutatkozott rajta, végleg nyugalomba vonult. A királyi biztos a Kriza meg Nagy Elek közötti bizalmas viszony jellemzésére legyen szabad az Unitárius Közlöny Emlékezés Kriza Jánosra című névtelenül írt közleménye adatát idézném: „Péchy Manót hozta a kormányszékre Kolozsvárra, akinek legfőbb bizalmasa és tanácsadója boldog emlékű Nagy Elek főgondnokunk volt, s ezen a réven Kriza püspökünk is annyira megnyerte a kormányzó kegyeit, hogy gyakran látta vendégül nevezetesebb alkalmakkor a püspököt, s vidám és kedves társalgásáért kitüntetés-sel fogadta, s szerette mindig, s ebéd után meghívta sétakocsizásra néhányszor, amit a végtelen szerénységéről ismert püspök csak sok vonakodás után s azzal a feltétellel fogadott el, hogyha következő alkalommal ő hívhatja meg hasonló kirándulásra a kormányzót.”90 Következő alkalommal a püspök

90 Emlékezés Kriza Jánosra. In: Unitárius Közlöny. 1911. 8. sz. 148.

143