Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
Érintkezések az angol és amerikai unitáriusokkal
A nagygyűlés Bostonban tartatott. Tárgya volt: a magyar unitárius egyház anyagi támogatása. A szónokok: Hale, Fretwell és Morison. Fretwell beszédjéből álljanak itt a következők: „A durva erőszaknak nem sikerülvén a székely unitáriusokat hitük mellől eltántorítani, Ausztria más módot kísérelt meg. Amint Paget úrnak 1857-ben írt leveléből látom, az unitárius püspök kevesebbet kapott évenként 520 frtnál, s ezt is felválthatadan pénzben, és Ausztria 1850—51-ben elhatározta őt megvesztegetni, hogy a benne helyezett bizalmat elárulja. ... De a püspök, akinek jövedelme kevesebb volt egy bostoni utca seprőjénél, megvesztegethetetlen maradt. Miután az unitáriusok megvesztegetésére irányzott minden kísérlet meghiúsult, az osztrák kormány 1856—57-ben egy ennél gonoszabb tervvel lépett fel ... Tanáraik, ámbár jeles képzettségű emberek, csekély fizetésért működtek. A kolozsvári iskola igazgatója csak 480 frt fizetést kapott, 4 tanár éven-ként csupán 300—300 frtot, a tordai és keresztúri iskolák igazgatói pedig csak 250 frtot. A kormány eme szegénységüket arra akarta felhasználni, hogy az intézkedést emez iskolák felett kezébe ragadja. Képzeljék Önök az unitáriusok iskoláit jezsuiták által igazgatva! Az ország értelmi szabadságának forrását és erkölcsiségét a fekete internacionalisták kezében, akik az emberi méltóságnak a legnagyobb ellenségei az egész világon! E terv hallatára félelem és aggodalom szállotta meg az embereket. De a székely mégsem ment koldulni. Nem, hanem hihetetlen áldozatot hozott. Bár a szabadságharc viharaiban birtoka elpusztult, csűrjét és erdejét a hatalom rablócsordája felégette, a munkáskezek Világos hantjai alatt feküdtek vagy a honfi szívet a Thames és Missi-ssippi partjain a honfájdalom dúlta, mindazáltal iskolái megmentése tekintetéből újabb terhet rakott birtokára, s az itthon maradt kezek önként megtettek mindent az ügy érdekében. A szegény jó szívvel adott, ami szegénységétől kitelt. És a gazdag? Nekik nincsenek gazdag embereik, s mégis összeteremtettek 132 000 frtot, ami sokkal nagyobb áldozat volt tőlük, mint lenne egy millió a bostoni unitáriusoktól. Azonban Ausztria többet kívánt. A kormány valódi célja az volt, hogy bezárja iskoláikat, midőn akkora tőke kimutatását követelte tőlük, amekkorát egy szegény vallásközönség elé nem állíthatott. De szerencsére egy angol lakott köztük, a Martineau tanulótársa (Paget és ő 124
