Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)

Bevezető gondolatok

tak, sőt költeményeket is írtak, melyek közül néhányat az 1831. évi Aurorában névtelenül közrebocsátottak.

Szentivánival és egynéhány lelkes ifjúval irodalmi kört hoztak létre. Minden csütörtökön összegyűltek Szenüváni lakásán, műveiket felolvasták, s azokból egy Kulcs című gyűjteményt szerkesztettek. Az egyik iskolai évről van egy Emlény 1830—31, Kolozsvárt című 80 lapra terjedő gyűjtemény, amelyben Nagy Elek neve Bódog Endre és Csadárfi Opos. Dolgozataikat kiadták egymásnak bírálatra, s amint Kozma mondta: „Különösen Nagy Elek igen jeles kriűkákat írt.”6 A következő évben Nagy Elek a múlt évi körhöz még többeket megnyert, s megrendelték a Hazai Tudósításokat, Hasznos Mulatságokat, Tudományos Gyűjteményt s a Jelenkort. Ez évben szerkesztették a Rózsabokor című gyűjteményt. A következő évben, a Violában van tőle egy költemény. „S bár ő - mondja Kozma — egyet sem engedett műveiből a Reményben kiadni, de egyik legmunkásabb tagja volt a körnek, s szép tehetsége mellett bizonyít ez évről fennmaradt tíz darab költeménye, melyek közül mutatványul s a kör irodalmi állásának jellemzéséül álljon itt a következő:

Könnyező

Szemembe könny ragyog,

Sóhaj kél ajkimon;

Szűmből sóhajt mi kelt?

Szememre könnyt mi von?

Emlékezet, te vagy!

Te szent, te isteni!

S ti boldog szép napok,

Varázsló képei!

Nagy Isten! érzenem

Ily hőn — miért adád,

Ha könnyeket nekem Csak bú, csak bánat ád?

Örül a kis virág, Könnyűmmel éltetem — S míg hálát illatoz, Fogyasztom életem.

Sóhajtsd el árva szív! Könnyűzz el árva szem! Ha könny s sóhaj kifogy, Tán elfogy életem.

6 Kozma Ferencz: i.m.

11