Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
Kriza János püspökké választása
rendíthetetlenül s2Ílárd akaratával lenne egy szebb jövő Kánaánja felé vezérlő Mózese lelki Izraelünknek.” Ezután a főjegyzőhöz fordul: „lelkem teljes bizalmával s őszinte nyíltságával fordulok nagyon ásztelt elődömhöz, a fődsztelendő egyházi főjegyző úrhoz is, aki engemet eddig bizalmával s barátságával szerencséltetett, és akinek ügyismerete és sokoldalú készültsége oly sokban használhat nekem s egyházunk szent ügyének. E bizalmas kérését remélem nem fogja megverni egy oly szolgatársnak, ki e szolgálat terhét, melyet a minden gyermekei erejével rendelkezhető anyaszentegyház szabad akaratja teve át gyenge vállaimra, soha se kértem, se kerestem, sem senki által nem kerestettem.” 1861. szeptember 4-én megérkezik (EKT 307. Jkv. sz. a.) a főkormányszék értesítése, hogy a király Kriza megválasztását megerősítette, s a hódolaü eskü letételére Káli Nagy Elek főgondnok és főkormányszéki tanácsos és Désfalvi Pataki József főkormányszéki iktató neveztettek ki biztosokul. Az Egyházi Képviselő Tanács a megerősítést örvendetes tudomásul veszi, de minthogy a megerősítő oklevélben püspök cím helyett superintendens fordul elő, jegyző-könyvileg óvását fejezi ki arra nézve, hogy ebből akár a püspök törvényes hatósága, akár szent vallásunk törvényes jogaira s a többi bevett vallásokkali egyenjogosultságára nézve bármi hátrányos következtetés is vonathassák, s ennél fogva ragaszkodik a püspöki címhez. Az eskütételre október 6-át tűzték ki egy rendkívüli Főtanács keretében. Kriza később írja Simén Domokosnak, hogy az eskütétel nem a templomban, hanem a consistoriaüs szobában történt. „Gondolhatja ön, miért történt így, minden nagyobb zaj nélkül, a jelen körülmények tekintetéből.”55 A főgondnok beszédében magasztalja az 1848. évi törvényhozás szabadelvűségét, melyben a vallási önkormányzat jogát „a kiváltságok korlátain túl az eddig nem jogosultakra is kiterjesztve láttuk, s vallásunknak a világosságot szerető szelleménél fogva csak lelki megnyugvással szemlélők, hogy a világosodásnak és szabad fejlődésnek azontúl, mely azt megilleti; fel van szabadítva.” Azonban, fájdalom, e lélekemelő 55 Borbély István: i.m. 72. 102
