Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

VI. fejezet: Egyházi közéleti tevékenysége Budapesten

78

az eklézsia részére kegyes adományokat kérő felszólító levél aláírói között (K. M. 1880. 226—229. 1.) ő is ott van, mint kebli tanácsos, 6 más társával együtt.

A budapesti eklézsia létesítése érdekében az agitálást már Londonban megkezdette az angoloknál 1875-ben. Gyergyai Árpáddal, mint az unitárius egyház képviselője, résztvett a Brit- és külföldi unitárius társulat közgyűlésén s ez alkalmat arra is felhasználta, hogy a pesti unitárius eklézsia megalapításának szükségességét illetékesek előtt meggyőzően kifejtse, minek eredménye lett, hogy ez ügyben sikeres lépések történtek. 1881-ben kimondták az egyházközség megalakítását és a papi állás szervezését. Ez év őszén Derzsi Károly kineveztetett papnak, n— jegyű közlő (A budapesti unitárius anyaegyházközség ünnepe. K. M. 1881. 325—331. 1.) az első istentiszteletről írva, közli, hogy jelen volt Jakab Elek is, „vallásközönségünk emez irodalmi jelese.“ Délután közebéd volt a Hungáriában. „Harmadnap Jakab Elek vendégszerető házánál volt még egy bizalmas, baráti jellegű bucsúebéd, mely alkalommal boldog házasságuk 25 éves fordulója is szóba került, melyet a püspök köszöntött szívből folyó meleg érzésekkel és jókívánságokkal, mint szeretett régi jó barátjaikra.“ Aztán felköszöntötték a házi kisasszonyokat is, kik az asztal körül a gazdasszonykodást oly kitűnő ügyességgel és szívességgel teljesítették.

Jakab Eleknek azonban kellemetlenségei is voltak az eklézsia vezetőivel.

Ez években írván Dávid Ferenc életét, mint presbiter nem járhatott rendesen a gyűlésekre s ezért, mint hideg unitáriust, kihagyták a presbiterségből. Kelemen Benőhöz (1880. III. 26.) elkeseredetten Írja : „Ezt értem meg vénségemre én, aki ezreket áldoztam az unitárius egyháznak pénzben, ésszel, tollal, traktákkal 30 hosszú év során. Aki Dávid Ferenc életével csak érdemeltem valamit az unitáriusoktól is akkor, mikor egész Magyarország egyhangúlag méltányol érette s épen oly pazar dicséreteivel, amilyen fösvény hitfelekezetünk. Tett-e többet, mióta felébredtünk, valaki az uniiárius név becsületéért tollával, mint az én igénytelenségem ? Ki adta a nagy ebédeket Fretwellnek, Dalinak, Morisonnak akkor, mikor mások visszahúzódtak? S mégis engem a leghidegebb unitáriussal egy színvonalra állítanak budapesti testvéreim. Kolozsvárt pedig folyton kisebbítenek...“ Aztán értesíti, hogy templom építésén és papság szerve-