Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
V. fejezet: Kövnytára eladása a székelykeresztúri gimnáziumának
73 lenne nem ezt gazdagítnunk, ha a fizetéstől nem idegenkedem. Már pedig én kész vagyok rá — utolsó garasomig.“ Filepnek arra az értesítésére, hogy Árpádháziaktól latin és magyar okmányokat kapott, írja, hogy ezt lehetetlennek tartja, mert Szabó Károly, Toldy e korból egyetlen okmányt sem mutathat fel. „Hát Ön hogy tudna? Miféle Isten csodája vitte Önt ily adatokra ? Uram, a szivem zakatol fájó mejjemben, úgy égek, úgy vágyom, úgy sóvárgom az Ön levelét, melyben e tárgyról való közlését rectificálandja, módosítandja, vagy tán egészen — visszavonandja. Mert hogy az lehetséges lenne, én nem hiszem. Azonban ki tudja? Ne várakoztasson soká, írjon, mihelyt lehet mind a 16. századbeli magyar-német beszédekről, mind az Árpádkori magyar oklevelekről. Ezt meg sem mondottam Szabó Károlynak, mert fogadom, hogy telegrammra ült volna — mint vén Czirják kívánta — úgy ment volna le Önhöz még azon nap, mikor nyugalomrabló levelét nekem megküldötte.“ 1866. aug. 10. levelében kéri Fiiepet: „Az Istenért, ne szűnjön meg engem szeretni s nekem egy-egy unitariumot keresni, bizony megszolgálom valamiképen.“ így gyűjtötte szenvedélyes szeretettel a könyveket, melyeket aztán Pestre költözése alkalmával részint eladott, részint öccse emlékének megörökítésére alapítványul adott a székelykeresztúri gimnáziumnak. Jakab Eleknek a kir. főkormányszék Pestre költöztetésével el kellett hagynia kedves városát, melyben életének legszebb és legboldogabb 20 esztendejét töltötte. Nehéz szívvel és fájdalmas lélekkel költözött fel Pestre nemcsak azért, mert e boldog kor kedves emlékeinek színterét kellett elhagynia, hanem azért is, mert nyomasztó adósságai aggasztották, hogy miként fogja hattagú családját a növekvő drágaság miatt fenntartani. Ez az aggodalom és könyvtára felszállításának nehézségei azt a gondolatot sugalták, hogy ajánlja fel a keresztúri gimnáziumnak. 1875 dec. 28-án irt Kozma Ferencnek, az ottani tanítóképző-intézet igazgatójának, egyelőre bizalmasan közölve szándékát.2 1876 elején (II. 29.) újból irt — irja Ferencz Józsefnek — úgy és azt, amit kellett s ahogyan hív és okos unitáriusnak kell, tanácsodat követve s őt felkérve, hogy az alap megszer-2 Sándor János: A székelykeresztúri unitárius gimnázium történelme. Székelykeresztúr, 1896. 261—270. 1. Sándor János: A székelykeresztúri középtanoda könyvtára. K. M. 1877 75-89. 1.
