Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
IV. fejezet: A Keresztény Magvető megalapítása
70 vontam. De most úgy látom, hogy a remélt idő és erkölcsi elégtétel számomra bé nem következék. Helyzetem, aminő az ma tényleg s amint a közeljövőben képzetimben feltűnik, valamint kis hazámtól s kedves nőm- s gyermekeimtől elszakasztatásom miatt, elkomorult kedélyem gyakran bizonyossá teszi, hogy én érintett célomat soha el nem érem.“ Elhatározta tehát, hogy Virrasztásai eredményéből koronként egyetmást közrebocsát azokból, amik felett „itt, ideiglenes mulatósa helyén“ rendelkezők, mert gyűjteménye szebb és nagyobb része Kolozsvárt van. E kisebb közlési anyagát akkor készíti el — mondja egyik közleménye bevezetőjében (K. M. 1892. 81—89. 1.) — „mikor mások csendesen alusznak ágyaikban. Engem felkölt a gond, elűzik szemeimről az álmot az élet küzdelmei s irkálással, másolással töltöm el a hajnali órákat, vagy ily munka közt megyek be a késő éjfélbe. A napnak munkára szánt részét nagyobb dolgaimra, kenyéradó foglalkozásaimra fordítom.“ És 1875—76-ban ad összesen 11 közleményt közlésre, melyek egyháztörténelmünk megírásánál nagyon becses és nélkülözhetetlen forrásokul szolgálhatnak. Sajnálni lehet, hogy Dávid Ferenc Emléke csekély kelendősége miatti csalódásai, elkedvetlenedése és anyagi súlyos helyzete miatt, ez után még csak 3 közleményt adott. A szerkesztőség nagy hálával és elismeréssel nyugtázta Jakab Eleknek a „Magvetődben kifejtett munkásságát. Mikor a megalapítás történetét megírta, elismerését fejezi ki iránta, „ki az alapítás körül szívvel-lélekkel buzgólkodott, nagybecsű szellemi munkásságával és anyagi áldozattal is abban közrejárult és aki azután sem szűnt meg a folyóirat tartalmát kiváló értékű történelmi és másnemű tanulmányaival gazdagítani (K. M. 1890. 40. 1.). Négy évvel később (1894. 301. 1.), a 30-ik évforduló alkalmával, Péterfi így méltatja Jakab Elek munkásságát: „Eleinte gyakorlati használatra szánt egyházi beszédek gyűjteménye volt és csak a Függelékben közölt történelmi és tanügyi tanulmányokat attól a lelkes tudóstól, ki a vállalatnak mindég legmelegebb keblű pártolója s áldozatkész, kitűnő munkatársa volt... Jóleső örömmel látjuk azt a vallásszeretetet, mely nemcsak a szorosan vett egyházi beszédeiben lángol, hanem elömlik ama történelmi tanulmányokon is, melyek a szellemi előhaladásért magasabb és tisztultabb eszmékkel küzdő egyháznak dicsteljes múltjából egy-egy részletet tárnak
