Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
III.fejezet: Egyházi közéleti tevékenysége Kolozsvárt
64 tűnődés, tervezés, áldozat, gyötrelem, barátkozás, csókolódás évekig azokkal, kiket tiszta lelkem nem szerethetett, azért a nagy és szent célért, amit el is értem.“ 1873 nov. 16-án (főt. 31. jk. p.) lemondott a pénztárnokságról, minthogy hivatala miatt Pestre kell költöznie. A főtanács, sajnálatának kifejezése mellett, a lemondást elfogadta s elismerését fejezte ki a pénztárnoki hivatalban eddig kifejtett munkásságáért. A Magyar Polgár (1873. 272. sz.) így emlékszik meg Jakab Elek lemondásáról: „A főtanács örvendetes tudomásul vette, hogy pénztárnoksága alatt teméntelen kamathátralék felhajtatott s nem egy veszendő tőke megmentetett az egyház javára; de egyszersmind sajnosán vette tudomásul azt, hogy hivatali állásánál fogva városunkat elhagyandó lévén, kénytelen volt a pénztárnokságról lemondani, Lemondását a főtanács az egyház érdekében tett nagybecsű szolgálatának s áldozatkészségének jegyzőkönyvileg tett kifejezésével fogadta el. Tagja volt annak a bizottságnak is, melyet az E. K. T. 1867. jul. 7-én küldött ki a 18. század elején elvett vagyon kárpótoltatása iránt a királyhoz terjesztendő folyamodvány készítésére. E bizottság elnöke Hajós János, tagjai rajta kívül Mikó, Ürmösi Sámuel, Filep István, Símén Domokos, jegyző Buzogány Áron. El lehet gondolni, hogy e bizottság alapos történelmi tanulmányainak és tudásának nagy hasznát vette. Fel van jegyezve, hogy a bizottság munkálatának formája nem a kérelemé, hanem a történelemírásé.1 1875-ben az unitárius egyház képviseletében dr. Gyergyai Árpáddal résztvett Londonban a Brit és külföldi unitárius társulat évi közgyűlésén, melyről hivatalos jelentésén kívül a Keresztény Magvetőben és napilapokban is értékes közleményeket adott. 1867 január 6-án (E. K. T. jk 3. p.) „hitvallásunk és státusunk iránt való buzgóságának s javult egészségéért Isten iránt való hálájának tettel bizonyítása végett „Az erdélyországi nemes unitárius státus aranykönyve 1866“ címen egy díszes könyvet adományozott avégre, hogy János Zsigmond dézsma adománylevelén kezdve az alapítványlevelek, melyek vallásunk és státusunk létét biztosították, beleirassanak. Az eklézsiánál is, a státusnál is ilyen célú aranykönyv adományozása arra a történettudósra mutat, ki a múlt minden okmányát a pusztulástól megőrizni s a hálás emlékezésnek átadni igyekszik. 1 Dr. Gál Kelemen: A kolozsvári unitárius kollégium története. I. 336.
