Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
II. fejezet: Nemzetébresztő munkássága az abszolutizmus alatt
50 díjat nyert tanulmány. Érdemes vezető gondolataival megismerkedni. A kegyelet meghatározásával kezdi. „A kegyelet bizonyos belső és állandó lélekirány, folytonossága szokássá, vérévé, természetévé válása oly tiszteletteljes ragaszkodásnak, mellyel a nemesebb szív és lélek kedves tárgyai iránt viseltetik.“ Folytonos, csendes, meleg lángolás az említett eszmék iránt. Hasonlít a forráshoz, mely kifogyhatatlanul buzog s öntözi a környező tájat, a naphoz, melynek tüze szakadatlanul özönlik ki a földre és csillagtársaira. Ennek a lélekiránynak csirája velünk születik, de az önmívelés fejleszti ki teljesen. Régebben megvolt lelkűnkben ez a vonás, de az imént bevégződött európai közromlás megingatta. Most új életre kell ébreszteni. A nemzeti kegyelet tárgyai: a föld, melyet a nemzet hazájának nevez, a faj, melyből származunk, a polgári kötelékek és alkotmány, a vallás, nevelés, ősi erkölcsök, nemzeti szokások, hagyományok, hazai emlékek, a nemzeti irodalom pártolása és végül a haza nagyjai emlékének tiszteletbentartása. A közállapotok alakuljanak úgy, hogy a haza fiai otthon érezzék magukat. Erre szükséges az elöljárók igazi atyai bánása. Sokat tehet a nép között élő értelmi osztály, a vallás szolgái, az irodalom, az iskolák, a jó könyvek s maga a nép is. Nem új rendszer, tan, egyesület kell erre, hanem az előadottak átértése és átérzése s a magunk körében életbeléptetése. „A szerető nem csüng olyan áhítattal kedvesén, mint a magyar szülőföldjén.“ S hogy fajtájához ragaszkodik? Ez nem jelent gyűlöletet más faj iránt, csak ragaszkodást a miénk iránt. Nem magyar az, aki a nemzeti irodalom iránt közönyös tud lenni. És ezzel végzi: „őrizzük meg szívünkben a kegyeleteket.“ A másik nagyon fontos nemzeti teendője volt Mikónak a kolozsvári nemzeti színház fenntartása, illetőleg visszaadása eredeti rendeltetésének. Ha a színház valamikor, úgy ebben az időben bizonyára nemzeti missziót teljesített. Fenntartása nemzeti szükség volt. Mikó mindent elkövetett rendeltetésének visszaadása érdekében. Vidéken egyáltalán nem volt színház, Urbán a kolozsváriban 1849 közepétől német társulatot szerződtetett, 1850 szept. 24-én adta Czelesztin az első magyar darabot, Sobri Józsi halálát. De a nyomott hangulat miatt a színház kongott az ürességtől s helyét egy Friese nevű német igazgató foglalta el. Ennek azonban még úgy sem ment, mint a magyarnak s akkor arra a gondolatra jött a német igazgató.
