Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
I. fejezet: Élete
35 nem tudta megtartani a pénzügyi egyensúlyt, ö maga Ferencz Józsefhez irt (1888. Xll. 8.) levelében így adja magyarázatát anyagi helyzetének: „Szerettem volna veled ... a Kisegítőben levő kamathátralékomról, a neked való tartozásomról, históriám (Kolozsvár története) lehangolólag rossz keletéről s ebből folyó financiális nagy zavaromról, lányom után fiam takaródzón túl nyújtózkodásából vállamra és lelkemre nehezülő súlyos gondjaimról s több ilyekről beszélni, melyek célja az lett volna, hogy lássad, hogy közérdekeinkért melegen érzek s fizetési hanyagságom a hozzámtartozók túlságos követelése kényszerű kielégítéséből származik. Hibám csak az, hogy szerettem az enyimeket s házasélelem 17 első évében — tudjátok mind 1 — patrónust kellett játszanom s a szekérrel megelőztettem a lovakat. Erőm felett Maecenáskodtam. Ez és a házépítés volt szerencsétlen operációim s balsikereim forrása.“ Egy évvel később (1889. 111. 14.) nagy és sűrű csalódások, nagy küzdelmek és szorongások között írja: „25 évi életgyötrő munkásságomnak nagyon kevés gyümölcsét élvezem. Könyvem nem kél s ráépített reményeim széttöredezve iszonyú lelki kínokat okoznak : miért áldoztam egy fél emberéletet ily háládatlan munkára?“ Halála előtti évben (1896. III. 2.), mikor a püspök millenáris alap létesítésére célzó indítványáról értesül: „Nekem szárnyamat szegi egy idő óta minden szépnél és jó kezdeménynél a nincs, ez az én megölő szóm. Nem lehet úgy, mint régen, mert régen igen sok lehetett: megettem vagy 20 évi kolozsvári patrónátusi generositásommal a fővárosi 20 évben igényelt segélyalapomat is. Most akarnék, de nem lehet s a vége egy keserves öngyötrés.“ Jakab Eleknek Kolozsvárt, polgári fogalmak szerint, tisztességes szép vagyona volt: két háza és szöllője. Egyik házát, amely a Dávid Ferenc-utcén a Széchenyi-térre érve, jobbra a sarkon állt, hosszú földszintes ház, apósától örökölte némi teherrel együtt. Ez az a ház, mely a régi kecskeitató kis forráskút körül épült a 40-es évek elején, mikor az utcaszabályozás céljaira apósa adott a telkéből s viszont kapott is némi területet. E háznál a pásztorok kalyibája helyén a vén királykörtefa árnyékában írta meg Kolozsvár történetének első köteteit. „Ennek paradicsomi környéke, mint egy szép rege s a Mikeház, mint göröngyös, tövises földi pályája égi részének boldogító összessége, él emlékezetében mindaddig, míg szívében az 3*
