Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
I. fejezet: Élete
22 Mikó mellett, akinél állandóan lakott, a téli hónapokban serényen dolgozgatott és búvárkodott. Mikor tavasszal az első ekét a mezőn meglátta, visszament kisbirtokára gazdálkodni, még 1854-ben állandóan Kolozsvárt maradt. Mikó titkáraként részlvett a gazdasági egyesület, a nemzeti színház, az Erdélyi Múzeum megalapításában, Debreceni Márton Kiovi csata c. költeménye kiadásában, az Erdélyi történelmi adatok c. forrásgyűjtemény szerkesztésében, Benkő József, Bőd Péter, gróf Kendeffy Ádám és gróf Kemény József életrajzai megírásában. E célra a gróf költségén sokat utazott s rendkívüli szorgalommal tanulmányozta és kutatta át a marosvásárhelyi, nagyszebeni, gyulafehérvári, gerendi, kir. főkormányszéki, pesti és bécsi könyv- és levéltárakat. Amellett élénken közreműködött a Török János és Dánielik által alapított Nagy magyar enciklopédia alapteive kidolgozásában, melynek első köteteibe erdélyi tárgyakról számos cikket írt. 1856 szept. 4-én megnősült, nőül vevén az erdélyi kir. főkormányszéki levéltár igazgatójának, Altorjai Mike Sándornak leányát, Rózát. Ez a házasság a gróf Mikóval való viszonyba nem hozott változást. Gyermekei: Juliánná, született 1857 június 7-én, József (1858 aug. 2.), keresztapja gróf Mikó Imre, keresztanyja gróf Mikó Mária, Róza (1861 márc. 24.), meghalt 1861 aug. 12-én, Róza (1863 jún. 30.) és Ilona (1867 okt. 10.). Életének legkedvesebb emlékekkel telt 20 esztendejét töltötte Kolozsvárt. Itt végezle felsőbb tanulmányait, itt ismerte meg rajongásig szeretett nejét, itt nősült, itt születtek gyermekei, itt laktak jó barátai, kiknek körében igazán otthon érezte magát. Látni fogjuk, minő mély fájdalmakat okozott neki e szerető és szeretett körből való kiszakítása, vagy amint ő mondotta : számkivetése. Magánleveleiben is, de nyilvános írásaiban is számtalanszor hangot ad annak, hogy életének igazán boldog 20 esztendejét itt Kolozsvárt töltötte. Ferencz József naplójában. Kozma Ferenc a róla szóló életrajzban meleg hangon ismerik el, hogy minő példát adó, egyházias szellemű volt az ő kolozsvári magán és egyházi közéleti működése. Családi életének, Róza leánya adatai alapján, egy kedves kis mozzanatát irom ide. Leányai Tompának egy képét őrzik kegyelettel, melyre a költő sajátkezüleg írta: „A kis bokréta még most is őrizetben van.“ Ennek története az, hogy Tompa, ha Kolozsvárt útba ejtette, mindég felkereste Jakab Elek családját. Egy alkalommal
