Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

XVIII. fejezet: Jelentősége

244

igazat és elégtételt fog nekem adni. mert én hív és igaz voltam teljes eddigi életemben. Az irodalmi téren két nagy kötelességem teljesítésre vár: Dávid Ferencet és Kolozsvár történetét megírom, jól írom meg... Ha én Dávidot és az unitáriusok dicsőségét kivívom, ha Kolozsvár történetében a magyar nemzeti fejedelemség apotheozisét megírom, amit remélek, akkor én az utókor ítéletétől nem félek.“ Élete további célja: két nagy művét befejezni. íme céltudatos határozottsággal veszi kezébe a tollat s Kolozsvár történetének olvasása közben magunk is rájövünk könnyen arra a tudatra, hogy a könyvnek nem közönséges unitárius értéke van. Mert beható alapossággal ismerteti a város egyházi életét, a vallásfelekezetek viszonyait, az iskolák történetét, melyek Kolozsvárt nagyon változatosak és tanulságosak; aztán nagy szeretettel fejtegeti a nyomdák hatását a nemzeti irodalomra, melynek nagy érdekeire éber figyelmet és rendkívül nagy gondot fordít.

Ez a jellemben ép és egész ember, ez az ízig-vérig székely és lelke mélyéig meggyőződéses unitárius egy hosszú életnek páratlanul gazdag munkásságával, levéltári kutatásai eredményeinek közreadásával, az egyháztörténelmi nyomozásoknak, melyek Kénosi—Tősér, Uzoni—Fosztó és Kozma óta majdnem egy százada szüneteltek, új életrekeltésével fizette vissza és hálálta meg a sorsnak ama kedvezését, hogy lelki szükségleteinek annyira megfelelő unitárius vallásba született s az unitárius főtanodától nyerte széleskörű tudása alapjait.