Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XVII. fejezet: Unitáriussága
XVII. FEJEZET. Unitáriussága. Jakab Elek erős unitárius érzése külsőleg abban az önzetlen, fáradhatatlan és lelkes tevékenységben tükröződik, mellyel az egyházi közéletben részt vesz. Az alatt a 20 esztendő alatt, melyet Kolozsvárt töltött, hitsorsosai között nincs senki, aki nagyobb szeretettel és érdeklődéssel kisérné az egyházközség és az egyház életét, mint ő. A papi és kántori kepe megváltása érdekében lelkesen vállalkozik a hívek összeírására, ami a történelem folyamán sem azelőtt, sem azután soha a kivánalmaknak megfelelően nem történt meg. A másodpapság kérdését olyan magas elvi álláspontról tárja a főhatóság elé, amely mai napság is minden tekintetben figyelmet érdemelne s megvalósítása mai nap is teljes mértékben időszerű. Egy új iskolai szoba építésére anyagot adományozott, felszerelése érdekében, minthogy a szükséges költség nem állott rendelkezésre, senkitől fel nem kérve, csak szíve sugallatától ösztönözve, szép anyagi és erkölcsi sikerrel hangversenyt rendezett. A templom romlásai kiigazításának költségeire adakozott. Ugyanilyen lelkes és buzgó tevékenységet fejtett ki az egyház kormányzásában való részvétele által. Kezdettől fogva egyházi tanácsos, a nevelésügyi és a pénztárvizsgáló bizottságnak tagja, később pénztárnok. Maga és családja szorgalmas templomjárásával jó példát mutat, háza a papoknak és tanároknak mindig nyitva állott. Ugyanilyen fáradhatatlan és önzetlenül lelkes munkásságot fejtett ki Budapesten az egyházközség szervezésében és anyagi alapjai megteremtésében. Gyűjtő-ívvel barátai és ismerősei körében házról-házra jár, még ismeretlen vallásunk hitelveit magyarázza s nincs a vajúdás éveiben az egyházközségnek olyan ügye, melyben mint tanácsló, végre-15*
