Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XVI. fejezet: Lelki alkata
225 édes anyjáról nem írhatta meg. Boros Albert Öccsének írja (1885. XII. 23.): meg akarja látni még egyszer lehetőleg egész családjával szülőföldjét. „Édes anyám sírján még egyszer meg akarom siratni őt, aki engem oly igen szeretett s ha valami lettem, hathatósan előmozdította tűrése, szenvedése által, ép úgy, mint buzdításaival. És látnom kell apám nyugvóhelyét, mert az iskolába ő vitt s hogy tanuljak, a lehetőt megtette. Áldom érte emlékét.“ Testvérei közül József öccsét és Ágnes húgát vette körül meleg szeretetével. József öccse 1845 tavaszán felkereste őt Szebenben. Ez év őszén a zsinat akadémistának jelölte. Szept. 10-én írja édes anyjának: „Óh anyám lelkem, mint örvendek József célhoz jutásán... Lelkemre mondom, több örömöt nem fogok érezni 10 év alatt. És áldom a gondviselést, szeretve őt e szép diadalmáért, anyám pedig érezze a legnagyobb anyai örömet, hogy oly fiat szült, ki tán egykor büszkesége leend vallásunknak.“ Az 1847. évi téli főtanács kimondotta, hogy ha hazajő, teológiai tanárságra s másodpapságra alkalmaztassák. 1848 őszén hazajött, beköszöntőjét, melynek forradalmi elveivel némelyeket megbotránkoztatott, megtartotta- Azután nemsokára elöljárósága engedélyével a szabadságharc katonája lett s 1849 február 18-án a magyarosi ütközetben fogságba esett. Szabadságharcunk történetében (482—484 1.) így emlékezik meg öccséről: „Engem egy titkos vágy hozott e csatába (Borgó-Marosény vidékén), öcsém láthatása, de aki az első betöréskor elfogatott. Azt hittem, találkozni fogok vele. A sors nem engedé... Megjelent képzeletemben nemes arca, ifjú deli termete, amint nagy buldogjával alig fél év előtt Angliából hazaérkezett. Milyen férfi, minő jellem! Ily korán elveszteni őt, lelkem bálványát, családunk szemefényét, a haza egy jogosan remélt kiváló tudósát... Német- és Angolországban tanult, nagy matematikus, 9 nyelvet beszélt, kolozsvári tanár és pap volt s köztüzérséggel cserélte fel, hogy ketten szolgáljuk a hazát. Elfogták, besorozták. Géniből egy angol barátja atyjának kereskedő hajóján 190-en a joniai szigetekre menekültek, ö Syrában Chalchisban volt, midőn Bem ott meghalt. Eleinte magániskolában, majd Athenaeban nyilvános tanodában latint és görögöt tanított. Előkelő ismerősei voltak, magyar filozófus volt a neve. Szerették és tisztelték. Jövedelméből segítette övéit. Végre a honvágy aszkórságot idézett elő erős testében. Utolsó levele szerint, 1854-ben, elment a nápolyi 15
