Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XV. fejezet: Iskolai és iskolatörténeti tanulmányai
204 nősen az értelmi osztályban buzgó vallásos érzés váltsa fel s az üres templomok megteljenek. Célja az, ami Ferencz Józsefnek kecskeméti felolvasásával. Hogy ő, a világi író teszi ezt, oka az, hogy a vallásos közönyt a nemzeti életre is veszedelmes hatásúnak tartja. Az orvoslás egyik biztos eszköze az egyházi szónoklat, tehát a papoknak jut itt a küzdelem oroszlánrésze. „A papságnak és templomnak az élettől s kivált a tudományoktól elfordulni nemcsak hogy nem szabad, de az élet hullámos árjának épen közepében élni, a tudományok színvonalán állani egyenes önfenntartási kötelesség. “ A templomi szószékek hatalmas versenytársai a nemzeti irodalmak, a parlamenti és törvényhatósági szószékek és a színház. Ha az emberek nem kapják meg a templomban azt a szellemi élvezetet és figyelmet megragadó és lekötő előadást, akkor elkerülik. A papság nehéz jövővel áll szemben. Gyökeres és siető reformra van szükség. Az egyházi szónoklaton változtatni kell a kor és míveltség változott igényei szerint. Ennek előfeltétele a hivatásra való alapos előkészítés, mi nélkül hallgatói felett hatalmát megtartó papnak lenni lehetetlen. A papnak ismerni kell a görög és római klasszikusokat, tudni kell angolul, németül, sőt a lehetőségig franciául is, mert ilyen nyelvismeret és tanulmányok nélkül ma, főként mívelt hallgatóság előtt papnak lenni nem lehet. Aztán a beszéd szép előadásáról mondja el kívánalmait, a gesztusokról és „arcbeszédről,“ keményen elítélve az olyan papokat, kiknek nyelvük is jár, kezük is mozog, de a kettő kétfelé, vagy szerteszét mindenfelé, „mint a nőtanácskozás és a bolond óra.“ Egyik cikkében (Szent-Ábrahámi fölterjesztése az unitáriusok közalapjairól 1754-ben. K M. 1897. 199—210.) reflektál némelyeknek azon kifogására, hogy közleményeit azon a nyelven is adja, melyen írva vannak. Erre válasza az, hogy történelmi oklevél csak kelte nyelvén bír abszolút hitelességgel. „De abban sem lehetek segédkező soha, — folytatja — hogy latin forrásokat megérteni ne igyekezzünk... A latin nvelvü források a magyar történettudománynak és teológiának épen alapját teszik. Éhez hűtleneknek lennünk nem szabad. Sőt ez alkalommal bátor vagyok hangsúlyozni a latin nyelvnek főgimnáziumunkban lehető legalaposabb tanítását. Erre művelt s különösen papi és tanári embereinknek elkerülhetetlen szüksége van. A Vulgata eredetiben olvasása nélkül tudós exegeta tanárnak lenni lehetetlenség.*
