Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XII. fejezet: Unitárius jelesek életrajzai
177 és megtántorodott. Vétkes ifjat nem ismert, csak pajkost s mindig védelmükre kelt, mert megjavulhatnak. Szegény ember volt, sokat betegeskedett. S vele is megtörtént, hogy felekezete emberi gyöngéit néha a kíméletlenségig élesen ítélte meg. A Prot. Egyh. és Isk. Lap (18ö2. 1107—1112. 1) T.......jegyű írója az emlékbeszédről nagy elismeréssel emlékezik meg: „Látszott, hogy minden szó szivéből jő, tárgyán egész odaadással csüng s a nap sikeréért nem csekély időt és munkát áldozott... Megható volt bevezetése. Mély észlelés, erős analízisük által sok példa és tanulmány után minden nagy nemzet irodalmából s a magyar irodalomból vett számos példákkal érvelve kifejti és megállapítja Kriza költői és tudományos munkásságának igaz értékét. A többek közt kitűnő momentumok beszédében Kolozsvár míveltségi viszonyai Kriza tanuló korában, a költők és írók szegénységéről szóló rész, népdalai közül a székely határőrségre vonatkozóak, balladáiból a Julia szép leány ciműek fejtegetése, az anyaországi és Kriza-gyűjtötte székely népdalok összehasonlítása s a magyar és székely nép költői erejéről való ítélete.“ Az emlékbeszéd végét, hol Kriza özvegyét, az ifjúságot, Nagyajtát, a székelységet s végül szeretett barátját, Erdővidék örök díszét üdvözli, lendületes helyek teszik hatásossá. Kelemen Benőhöz ugyancsak meleg barátság fűzte. Halála hírére írja Szigethy Miklós ezredeshez14 (1883. VI. 3.): „Legjobb barátomat és gyámolomat örökre elvesztettem. Az egyházban örök emléket emelt magának áldozataival s a hazára és nemzetre mívelőleg hatott gazdasági üdvös reformjai által.“ Közli, hogy a Pesti Hírlapban, a Magyarország és Nagyvilágban cikkeket irt róla, mert ha nem vehetett részt a temetésen, legalább így akarja háláját leróni az unitárius ifjúság egyik legnagyobb jóltevője iránt. S mikor kész volt az életrajzzal (1887. II. 14.): „Látni fogjátok, mily sok időt, tanulmányozást és szellemi munkát kívánt az életrajz megírása. De én örömmel, kedvvel s előszeretettel tettem meg, hálásnak bizonyítottam magam általa s oly emléket állítottam neki a magyar irodalomban, melyet el nem rabolhat sem idő, sem balsors s ami örököseinek is szerez egy kis dicsőséget. Higyjétek el, hogy 14 Kelemen Lajos egyházi levéltáros barátom szívességéből 32 darab levelét olvastam át, miéit e helyen is hálás köszönetét mondok. 12
