Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
X. fejezet: Bladrata és Dávid Ferenc. Az ú. n. "tiszta" unitárrizmus
138 csak hirdette és ékesszólásával elterjesztette. Ezért Kanyaró kíméletlenül támadta őt (K. M. 1902. 114.1.), amire Pokoly így felel (Az erdélyi ref. egyház története. I. 145.): „Hogy pedig az unitárius vallás Dávid Ferenc későbbi alkotása volna: erről nincs miért komolyan beszélni “ Blandrata kálvinista volt egyéb hittani kérdésekben, a szentháromságot kivéve. Már pedig ezen épül fel a kálvini hitrendszer. Aki tehát az alapot kilökte belőle, annak e helyett új hitrendszert kellett volna felépítenie, de erre Blandratának sem érzéke, sem tehetsége nem volt. „Ezért lett az ő egész alkotása olyan formátlan, olyan zagyvalék, amelyből a nála sokkal tisztább agyú tanítvány, Dávid Ferenc is csak a zsidózás (szombatosság) felé tudott kimenekülni. Akik nem mentek Dávid Ferenccel, azok Socinus tanrendszerében találták fel a Blandratától vett alapgondolatok kiépítését és szocinianusok maradtak mindaddig, míg a 18. század racionalizmusa által felkeltett lutheránus és református szabadszellemü teológia meg nem mutatta nekik az utat az ú. n. tiszta unitárizmus felé.“ (I. 178—179. 1.) Eszerint tehát a „tiszta unitárizmus“ csak a 18. század szabadabb szellemű luth. és ref. teológiájának útmutatása mellett előállott sokkal későbbi hitrendszer. Az 1567-ben megjelent De falsa et vera unius dei... cognitione, melyet Pokoly nem tart Dávid Ferenc művének, csak kisebb, de meg nem határozható részében (Prot. Szemle 231.1.) „korszakalkotó esemény az unitárizmus történetében, mert hitvallásának első és több mint 200 esztendőn keresztül változatlan, hivatalos képviselője, az egész unitárius hitrendszer gerince.“ „De maguk a megalkotói fordultak ellene először. Az innovatiót tiltó katolikus Báthoryak, a református Bethlen és Rákóczyak, maguk az egyház számos és olykor jelentős tagjainak támogatásával is megkötötték az egyházat ehez a hitvalláshoz. A gyulafehérvári 1579-i gyászos törvényhozás, a következő év jan. 6-i kolozsvári zsinat, majd a dézsi complanatio 1638-ban ezen hitvallással odakötözi az unitárius egyházat a másfél Istent tanító dogmához s idővel nolle-velle nemcsak hivatalos, de legnagyobb részt valódi (?) hitvallása is lett az erdélyi unitáriusoknak, mit 17. századbeli hivatalos kátéik, a 18. században P. Horváth Ferenc Apológiája és Szent-Ábrahámi Summája igazolnak.“ E Socinus Faustus féle dualizmus ellen támad Dávid Ferenc hittani fejlődésének második időszakában, melyet Pokoly 1569-től haláláig számít.
