Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
VIII. fejezet: Jakab Elek és a székelyek
105 között a hagyomány nyomán keresi. De a székelyek történetének lényegét és súlypontját „nem az eredet homályos kérdésének tisztázásában, hanem a már dokumentálható történet és az intézmények fejlődésének megállapításában látja.“ Az őstörténet tehát külön választandó a valódi történettől s a súlypont ei re helyezendő Az eredet kérdésében összegezi röviden a mások véleményét s hozzáadja a magáét anélkül, hogy csalhatatlanságot tulajdonítana akármelyiknek is. „A székelyek eredetének elmélete nyílt kérdés marad továbbra is. A valódi történet s az alkotmányos intézmények keretét azonban — azt hiszem — sikerült annyira megállapítanom, hogy azok maradandó értékűek. Ami hiány mutatkozik, az nagyrészt az összevonás rovására Írandó.“ c) Udvarhely vármegye története-Jakab Elek, aki annyit agitált a székely nemzet történetének megírása érdekében, élete alkonyán egy nagy kötelezettséget vállalt magára e cél valósítása ügyében. 1893 szept. 5-én szerződést kötött Udvarhely vármegyével történelmének megírására. Kötelezte magát, hogy a megye történetét 30 nagy nyolcadrét ívnyi terjedelmemben 1896 máj. 15-ig megírja. A vármegye, Ugrón János alispán elnöklete alatt, bizottságot küldött ki az író támogatására, a költségek összegyűjtésére, amihez a belügyminiszter 1000 frt segéllyel járult. Jakab Elek nagy buzgalommal fogott a munka előkészítéséhez, az anyag összegyűjtéséhez. Átkutatta a vármegye levéltárát, az egész megyébe kérdőpontokat küldött szét. Már eleitől fogva kezdte nyugtalanítani az a gondolat, hogy e munkáját nem fogja befejezhetni. 1894. III. 26-án írja Ferencz Józsefhez: „Engem éjjel-nappal gyötör a székely monográfia kisértő lelke, melyet ilyen késő korban vállaltam el s tartok tőle, hogy az időből kifogyok.“ Ez a megbízás bírta rá, hogy a palócokat, göcsejieket, vágvölgyi és bihari székely telepeket tanulmányozza.9 Hunfalvy felfogását, hogy a székelység nem őslakos, hanem az anyaországból a királyok által határőrzés végett telepített nép, nem tartja bebizonyitottnak, tehát elfogadhatónak, mert „ezeknél a székelységnek sem birtoklási, sem intézményi sajátságai nincsenek meg, nyelvjárásuk amazokétól különböző.“ Meg akarta tehát 9 Székely telepek Magyarországon- Budapest, 1896.
