Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

Igen, a debreceni Hatvan-utcai házastelket és az Onodi-dülőben lévő 21 hold legprímább minőségű földjét, tanyásbirtokát már 1887. évi november hó 16-án kelt írásbeli végrendeletével a leendő debreceni unitárius egyházközségre hagyja, azzal a kikötéssel, hogy a jövedelemből annakidején a városi telek utcai részére imaház (templom) építendő. Milyen bölcs előrelátás. Jött a világháború és a nagy megcsonkítás. Székely menekültekből és áttérőkből 1921 évben megalakul a debreeeri unitárius leány egyház. És Szabó József jóvoltából a lélekben és hitben gazdag, de földi javakban szegény unitárius székely menekülteknek van mire megvetni lábaikat, s a gazdag hagyaték jövedelméből és szegény unitáriusok filléreiből 1928 évben megépül az imaház az Egy Igaz Isten tiszteletére, amelynek falán márványtáblára vésett arany betűk örökítik meg a nemes hagyományozó emlékét. És megépülnek az Onóditanyán az új lakóház és gazdasági épületek is, hogy a birtok jövedelme rendeltetésszerű hivatását teljesíthesse. A felszentelés ünnepségén a zsúfolt imaházban bizonyára ott lebegett felettünk az örökhagyó szelleme s örvendezett az orvén dezőkkel.

Hiányos volna ismertetésünk, ha nem mutatnánk arra is rá, hogy Szabó József említett végrendeletében különböző felekezetek iskoláinak, városi és kulturális intézményeknek bőséges adományokat juttatott. Ezzel is bizonyságot tett arról, hogy ő lelkében is Krisztus hűséges követője, megértő, türelmes, igazán unitárius lelkületű ember volt.

66