Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

anyagiakban csak reá támaszkodhatott. Súlyosbította a helyzetet az a körülmény, hogy az alapvető munkák megkezdése idején már közel 80' éves volt. Az Isten reánk tekintett, amikor életét 97 évig hosszabbította. így vált lehetővé az elszektásodás útján álló vásárhelyi gyülekezet segyúttal az alföldi unitárizmus megmentése.

Hozzánk már élemedett korában a r. kát. egyházból jött át. De ízig-vérig unitárius volt. Ezt cselekedetekkel bizonyította meg. Okos számítással élt, de a vagyont nem célnak, hanem eszköznek tekintette. Lábával a földön szeretett állni, de eszményeihez — a Kossuth Lajos gondolatához és Dávid Ferenc igazához — tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodott. A vásárhelyi gyülekezetei családja egyik tagjává fogadta s annak erkölcsi és anyagi javait puritán becsületességgel gondozta. Akár épített, akár vásárolt, az egyháznak sohasem kellett utána a szemét törülnie. Csak a háború kitörése akadályozta meg abban, hogy a vásárhelyi eklézsiának földbirtokát nem tudta 100 holdra kiegészíteni.

Címkórság, rang utáni vágyakozás sohasem bántotta. Erős ellenzéki volta ellenére is több ízben kínáltak föl neki kitüntetést. A figyelmet megköszönte, de az ordót nem fogadta el. Élete utolsó hetéig megmaradt tekintetes úrnak. Csöndes halódása közben tudtán kívül terjesztettük föl kormányfőtanácsosi kitüntetésre, ami halála előtt egy héttel érkezett meg. De akkor ő már leikével az örökkévalóság mesgyéjén állott...

Amikor ezeket a sorokat írom, Halottak napja van. Kegyeletes hálával gondolok a magyar6H