Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

ban, melynek megtartására legjobb barátját és külföldi tanulmányi éveinek osztályostársát, Ferencz József kolozsvári lelkészt kéri fel. 1869 június hó 13-án a reformátusok főtanodájának tanácstermében tartják meg az első unitárius istentiszteletet, melyről a fővárosi napisajtó is nagy elismeréssel ír. Buzogány biztatja és bátorítja Budapestre került világi embereinket s az ő lelkesedése táplálja a korán elhúnyt gr. Bethlen Ferencet s ragad át Hajós János és Jakab Elek és későbbi társaik leikébe, akik méltatása nélkül a mai budapesti unitárius élet elindulásának történetét megrajzolni nem lehet.

Az első nyilvános istentisztelet az a csíra, melyre a jövendő felépül. Ezt követi a többi alkalmilag tartott istentisztelet, a fiókegybáz megalakulása, s rendre az anyaegyház szervezése. Derzsi Károly személyében töltik be elsőízben a lelkészi állást s megindul a munka a templom felépítéséért. Ezekben a küzdelmekben Buzogány mindenütt ott van. Építi a kapcsolatot az angol unitáriusok felé s ébrentartja a kolozsvári központ érdeklődését. Mint az egyházközség jegyzője, bű krónikása az eseményeknek. A munka megkoronázását már nem érhette meg, mert a templom csak halála után épül fel. De reménykedő lelke bízott ennek megvalósulásában.

Röviden, pár odavetett vonással egy melegszívű, családjáért sok áldozatot hozó unitárius magyar embernek lelki vonásait ismerjük meg Buzogány Áron munkásságában. Egyházát szolgálta, mindig azon a munkmezőn, ahová a kötelesség szólította. Nem járt a legelső vonalban, de

52