Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)
Berde Mózsa ingadozott volna szándékában, hanem más okok miatt. A hálaérzet melett a takarékosság volt a másik jellemvonása. Apósáról írta, de mint pénztárosra reá is tökéletesen talált: „A Status pénzét jobban félti, mint talán lelke üdvösségét is“. A „stabilis fundus“ az a közalap, melyből minden jó és nemes célra jutott, kettőjüknek volt köszönhető. Nagy titok, hogy sok irányú gyakorlati elfoglaltsága mellett, miként tudott irodalmi munkásságára is időt szakítani. A kollégium történetének, Berde Mózsa életrajzának és a Keresztény Magvetőben megjelent cikkeinek megírásához szükséges időhöz csak a pihenésről és a szórakozásról való lemondás árán tudott hozzájutni. Mikor munkásságát ünnepies keretben akarták egy alkalommal méltatni, kitért előle és ezt mondta: „Kötelességet teljesítettem, tehát érdemet nem szereztem. Nincs tehát helye az ünneplésnek.“ A nagy emberek tulajdonsága az, hogy önmagukat leértékelik. Benczédi Gergely nagy ember volt. Kötelességteljesítés közben emelkedett az unitáriusok nagyjai közé. Emlékét egyenes leszármazottjai, a Benczédi és a Nyiredy családok mellett kegyelettel áldják mindazok, akik ezt a kicsi és szegény unitárius anyaszentegyházat, melyért ő életét adta, szívből és igazán szeretik. Dr. Csiki Gábor 43
