Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

hogy fajának, egyházának minél többet adhasson- 1871-től egész haláláig tagja volt a parlamentnek. Először Marosvásárhely küldte a parla­mentbe. A következő ciklusban Székelykeresztu­­ron lépett fel, de elbukott. Igen rosszul esett, hogy" az oly annyira szeretett székely népe s jó részben bitsor sósai buktatták el. Választ erre végrendele­tében adott. Összesen mintegy 10.000 frt alapít­ványt tett a székelykeresztúri unitárius gimná­zium javára. Amint írta: „kenyérrel dobom visz­­sza“, „úgy kívánok bosszút állani, bogy a népmű­velés előmozdítása által edzeni meg jövőre a né­pet a hazafiságban“. Kell-e ennél jézusibb cseleke­det. A többi vagyonát is a székelyügy előbbvite­­lére hagyta. Lelkes híve, mindig kész védője a függetlensé­gi eszmének, bátor harcosa a radikális demokrá­ciának, de nem hódolt be az akkori túlzott liberá­­lizmusnak. Miskolci kőrútjában meglátta az oroszországi zsidók bevándorlásának romboló ha­tását, amit az országgyűlésen szóvátett és súlyo­san elítélt. Mindig fajának, a népnek volt védel­mezője. Péterfy Gyula 27

Next

/
Thumbnails
Contents