Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

"bízzák meg. És Brassai, aki eddig zenével, esztétikai, matematikai, filozófiai, nyelvészeti kérdésekkel foglalkozik, vállalja az új munkakört. Széchenyi iránt érzett rajongása nemzetgazdasági tanulmányokra sarkalja. Nem elégszik meg Széchenyi munkáinak olvasásával: a forráshoz megy és Smith Ádám eszméit népszerűsíti, magyarázza a falu népének. így jut el tanulmányaiban Riccordo Dávid-hoz, akitől megtanulja, hogy a nép vagyonosodásához nem elég a tudás. A gazdagodás tulajdonképpeni alapja a bank. Uj sorozatot indít el lapjában „A bank mivoltáról“, „Hogy lehet pénzt megszaporítani a földmívelés felsegéllezésére.“ Ezekből az ismertető közleményekből állítja össze híres nagy munkáját: „Bankismeret“ címen, melyet Széchenyinek ajánl, aki teljes elismeréssel nyilatkozott a magyar modern nemzetgazdaságtannak erről az alapvető könyvéről.

Közgazdasági tevékenységével is ugyanazokat az elveket vallotta, mint más természetű tudományos megállapításaiban. A cél a magyarság legszélesebb rétegeinek, a nép egyetemének boldogulása, jólétének emelése. „Az ember azért foglalkozik a tudománnyal, hogy elveit a maga javára használja fel. Hogy jobbá, könnyebbé, örömestebbé tegye a maga életét.“ Állandóan hangsúlyozza munkáiban, hogy „a tudomány nem végcél, hanem eszköz a jobb élethez.“ A tudás, a műveltség, a gazdasági haladás alapja: ezért kell a népnek művelődnie. A logikának is csak addig van létjogosultsága, míg a gyakorlati hasznot szolgálja. Ez alapon az egyes emberek működését is abból a

14