Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

Sajnos, János Zsigmond fiatalon elhunyt s nem tudta megszilárdítani országát. Mint kortár­sa, a költő Schesaeus mondja róla: Hogyha a természet neki ad vala testi erőben Épséget s ha nagyobb birodalmat is ad vala néki: Túlszárnyalta korát s utoléri az ősök erényét, Önerejével utói a föld minden fejedelmét; Ámde csak egynek, hej! mindent nem ad meg az Isten. így is nagyot alkotott rövid uralkodása alatt. Megalkotta országa rendéivel együtt az akkor vi­lágszerte páratlanul szabadelvű vallás- és egyház­­politikai rendszert: a négy bevett vallás rendsze­rét, a kis Erdély legnagyobb erősségét önálló ál­lami léte folyamán. Az unitárius egyház még nem szilárdult meg kellőleg halálakor, arra kemény csapásokat tud­tak mérni csakhamar a Báthoryak s az ellenre­formáció jezsuitái. Az erdélyi egységes nemzeti egyházat nem sikerült megvalósítania, de a re­­cepta religiók rendszere dacolt 300 éven át az idők viharaival egész 1848-ig, amikor is a XIX. század felvilágosodása a vallások teljes szabadsá­gát és viszonosságát meghozta. Az objektív történetírás — minden „átértéke­lési“ kísérlet ellenére — mindig meg fogja hajtani zászlóját János Zsigmond nemes személye és egy­házpolitikai rendszere előtt. Botár Imre 10

Next

/
Thumbnails
Contents