Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Középiskolai tanár

KÖZÉPISKOLAI TAN AR sem találunk, hogy az összes erdélyi iskolák csak ilyenek vol­tak, mert az unitárius kollégium képe nemcsak az övé, hanem minden olyan iskoláé, amely a megelőző száz esztendőben ke­letkezett s mégis mindenik más volt. Külön zárda, ha protes­táns volt is. Az országokat kínai falak zárták el egymástól. Magának élt és féltékenyen óvta mindenét. Napoleon átszá­­guldott az egész vén Európán és ez jel lett a jövőre! Milyen az iskola, olyan volt az ifjúság is. A régi szoká­sok, a diákéletet kedvesen jellemző, de a tanulásnak, a míve­­lődésnek kevésbbé kedvező szokások és fogások, teljes erőben és hatalomban uralkodtak. Absolutizmus jellemezte a kor­mányzást, anarchiára való hajlandóság az ifjúságot. Az az erőszakban kereste hatalmát, ez pedig a ledéréletben és a tör­vény kijátszásában. De az, sokkal humánusabb volt, ez sokkal tisztességesebb, szelidebb és jóra valóbb, mint kölcsönösen egymásról hitték. Brassai föllépése az ifjúság életében fordulatot, a tan­­iigyben reformot jelentett. Az eddig féktelennek tartott ifjú­ság, mely a deákcsinyekben találta örömét, Brassai személyé­nek varázsló hatása alatt ünnepi ruhát ölt. A legpajkosabb deák is kihúzza a kabátja újjából és eldobja a rövid botot (gerundium), mellyel harci kalandokat szokott vívni a hos­­tátiak, mészáros legények vagy katonák ellen. Az új embert, kit híréből nagy humanistának ismert, vállára veszi és szere­­tete pálmájával ékesíti fői. Körül rajongja, mert beakarja bi­­zonyítni, hogy új életre vágyik. Az újkor szellemáramlatába akar bejutni és erre alkalmas vezérnek tartja Brassait. Az újjászületés lehetőségét biztosította az is, hogy Kriza János, a már ismert nevű ifjú-költő ugyanazon év nyarán hazaérkezett Németországból. Az ifjúság Krizát egészen magáénak tartotta, mert Szent­­iványi Mihály és kitűnő társai mellett, Krizának köszön-e, hogy az iskola rideg falai közé lelkiélet költözött be, az 1833 ban megalkotott önképzőkörrel. Az ifjúság tehetségesebi) tag­jai irodalomi munkásságukat Brassaival egyidejűleg Kezdet­ték meg a maguk szűk körében, de nem hatás nélkül, sőt re­ményt táplálva. A kettős hatás alatt annyira fölbátorodnak, hogy már a következő 1838-ban meghatározzák a nyilvános­ság elébe kilépést. A házi lapjokban megjelent dolgozatok 93 —

Next

/
Thumbnails
Contents