Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Író és szerkesztő
ÍRÓ ÉS SZERKESZTŐ Brassai ma már úgy áll előttünk, hogy az elhamarkodás vádjával szemben nem kell védelmeznünk. A 32 éves ifjú 20 esztendei alapos és öntudatos előkészület után lett író' és critikus. Később más vonatkozásban, Hegelt bírálva — írja — hogy amikor a harmincak körül járt „elég vén volt arra, hogy megérthesse és elég ifjú, hogy megtarthassa.“ Brassai élete utolsó évei egyikén vissza tekint a Klioperre: „Ezelőtt több mint 60 évvel bírálatot írtam volt (1833) Szilágyi Ferenc „Kliojára“, amely akkor nagy hírnek örvendett. Gáncsaimat Deáky F. Sámuel, az „Anarcharzis“ fordítója, egész terjedelmében betanulván, a Klio szerzőjét, hogy nemondjam compilátorát, úton-útfélen, utcán és fedél alatt, torkon ragadta és mondogatta neki a bírálat töredékeit, amely névtelenül lévén írva, annál bosszantóbb vala Szilágyinak, minthogy semmiképpen sem birt a recensio szerzője nevének végére járni.16 „Utoljára megszántam az írót s kijelentettem a nevemet. A következése egy pasquillus lön, melyben erre a kérdésre, „ki az a Brassai“ adott feleletet, melyben minden hibámat, valókat és rámfogottakat, kíméletlenül korholja, jelesen, mint megolvashatni a Nemzeti Társalkodó 1834 évi folyamában.“ III. A Klio-per kellemetlen volt, de hasznos is, mert a tudományos és mívelt közönség előtt egyszerre ismeretessé tette Brassai nevét. Az „ifjú“ jelzőt szívesen elviselte. Ebben a szerencsében valószínűleg utólszor részesült, mert magas termete, korán őszülő hosszú haja és meglepő tudományos készültsége, más irányba terelte a közfigyelmet. Az „oskolázatlanság“-tól öt év múlva Szilágyi is eltekint. Keserűen éles mi homályt nem vetend; s az érdemes közönség Ítéletét, maga a megjelenendő újság, s nem az előítélet fogja vezérelni. Nemz. Társ. 1833 II—22 szám. 16 Brassai hátra hagyott kézirata; a XI. axióma. Carmina nunc prius audita. Clio per. Ugylátszik, hogy Brassai memoir készítéséhez fogott volt, de csak nehány oldalnyit írt meg az Akadémiáról és a Klio perről. Azt az állítását, amelyet Deáky F. Sámuelről mond, megerősítette Csiky Lajos ny. theologiai tanár, Brassairól való emlékei szóbeli fölsorolásában 1915-ben. Megjelent a Xl-ik Axióma bevezetéséül az Académia értesítőjében 1898-ban. 68 -
