Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Író és szerkesztő

ÍRÓ ÉS SZERKESZTŐ

de még nem is falrakó-legény, mint Miliőt, vagy Máj láth, sőt tégla, vagy porondkonló napszámos, mint a francia memoire írók, s a német és magyar oklevélgyűjtök, sem volt soha. Még többet is inogva 11: ügyetlensége annyira megy, hogy azt sem tudja X-ik Károly .. ősszel, vagy tavasszal tartotta-e Rheimsban, felkenetése fényes, de rossz omenii ceremóniáját, a bigottság utolsó országos nézőjátékát Franciaországban.“

Az a Brassai, aki 20 éves korában a „lélektelen krónika“, az üres évszámok ellen fellázadott, írói pályája kezdetén meg okolja ifjúkori eljárását. A história íróit figyelteti, hogy ne adják a tanulók, se az olvasók elébe a betűt, ami öl, hanem a lelket, ami elevenít.“ A krónikások ... holttestét adják az elöntőknek, mint egy összetöpörödött, bebalzsamozott múmiát, de nem állítják előmbe az eleven előidöt. Az emberi lélek az, ami a port és a holtat mozgásba hozza; nem ez utolsó, nem, hanem az az isteni felségében úgy mint elfajultságában vilá gosodjék fel előttem, a tőle származott munkálatok által. A szellem szellemit kiván szemlélni. Ezért ritka minden népnél a történetíró, mivel a dolgok okait kinéző isteni szemmel biró nagy elme átaljában ritka ... Időnk kevés magot ád a históriának. Az nagy esetekből és kis emberekből áll. Ezen össze találkozás csüggesztő lenne, ha nem hordozná magával annak bizonyságát hogy kabinetkormányzás is van a világon.11

Ilyen fölfogással dolgozott az „ifjú“ Brassai a történelem tanítása és írása érdekében.

Most, midőn jó félszáz esztendővel innen vagyunk azon a koron, már megértjük és méltányoljuk is fölfogását. A mai történetíró ebben a szellemben dolgozik, mert tudja, hogy „hónap és évszámok a históriai előadás lépdelésének csak mankói, de nem lábai, annál kevésbbé szárnyai.“12 Historikusaink még nem vették észre, vagy nem figyeltettek rá, hogy Brassai a történetírás új iránya kijelölésében megelőzte a nagy Horváth Mihályt is. Ennek a gondolatának is, mint sok másnak, az volt a szerencsétlensége, hogy rejtett helyen jelent meg és az éles kritikájával fölvert por

'u Történet és történetíró. Nemz. Társ. 1833 302—4.

12 Nemz. Társ. 1834 I. 25 1.

— 66 —