Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Születése, gyermek és ifjúkora
SZÜLETÉSE, GYERMEK- ÉS IFJÚKORA ment Nagyenyedre s ott a református kollégiumba fölvétette magát. Nagyon rövid ideig volt ott, mert beteg lett s haza kellett mennie.25 Szívesen gondolt vissza az enyedi kollégiumra. Hálát is érezett iránta s ha ö maga nem róhatta le háláját, megnyugvással emlegette, hogy érette a két Torockó megfizetett 1849- ben, midőn tanárok és tanulók oda menekültek. A két községben szállásolták el őket. Torockón az unitárius templomban templomoztak. Ott folytatták a tanulást mindaddig, mig vissza mehettek Enyedre.26 VI. Két esztendő múltával visszatért a kolozsvári unitárius kollégiumba. Első gondja volt, hogy megélhetést biztosítson magának. A tanárok készségesen tanítgatták. Molnos és Fűzi megengedték, hogy bejárjon az előadásokra. Tanítványról is gondoskodtak. E közben megismerkedett a hírneves piarista tanárral Koros Imrével, aki nagy könyvgyűjtő volt s a könyvekre szomjazó ifjút szívesen látta és könyvekkel ellátta. Többet is tett: nevelőnek ajánlotta Cserei consiliárius családjához, Deés mellé Széplakra. Csak kevés ideig maradott ott. Azután a Makrai-családhoz ment nevelőnek, de ez a vállalat szerencsétlenül ütött ki. Rövidesen el kellett jönnie. Jelentéktelen kis epizódok hosszú tanulói életéből, de súlyos adatok ahoz a küzdelemhez, melyet ifjúkori életének minden lépése meg követelt. Ám a szerencse is állandóan körülte röpködött. A kollégiumba ismét vissza fogadták s a városon segítették megélhetéshez. Különösen Gyergyai Ferenc tanácsos (senátor) részesítette atyai pártfogásában, mert becsülte mint rendkívüli 25 Enyedi emlékét túljegyezte 1889-ben egyik cikkében: „Egy enyedi deák 1816-ban egykor az o kollégium kapujában kinn állván, pipázgatott. Oda toppan véletlenül a rector, Benke s korholni kezdi a deákot stb.“ Ez a deák ő maga volt. (Család és iskola 1888 évf. 1. szám. 26 P. Szathmáry Károly a Gyulafehérvári-Nagy enyedi Bethlen főtanoda története. 138 s következő lapjain leírja az 1704-ben a császári hadak pusztítása után hasonlóan a Torockóra menekülés részleteit, melyek megfelelnek az 1849 évi menekülésnek.- 52
