Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Születése, gyermek és ifjúkora
SZÜLETÉSE, GYERMEK- ÉS IFJÚKORA gyermekei, akik nem viselnek iskolai „rendruhát“, nem teljesítenek iskolai szolgálatot, nem járnak segélyt gyűjteni.21 Brassai a tógatusokhoz tartozott, de a publikusok jogait élvezte. így megtudta óvni függetlenségét, de elesett a segélyezésekkel járó előnyöktől. Ennek következtében, midőn 1816-ban kitört az országos ínség, visszament atyjához Torockószentgyörgyre. Y. A még csak 16 éves Brassai élete már forduló ponthoz jutott. Tanulása megakadt, mert haza kellett menni. Az iskolát már május végén feloszlatták. Az országban az éhínség jelei mutatkoztak. A tanárok is küzködnek a nagy szükséggel. Aratásig a gabona rendkívül szűk és drága volt. A szegény emberek oly gyengén táplálkoztak, hogy ősszel nagy részük elhalt. Ezt az esztendőt a szegények halála esztendejének nevezték.22 A két ínséges esztendő alatt Brassai kénytelen volt a helyzettel megalkudni. Kedve szerinti munkája akadt a papi háznál. Rendezte atyja könyvtárát szakok szerint, ami azt is jelenti, hogy az ismert könyveket újra átolvasta, az ismeretlenekkel megismerkedett. Ekkor edződött meg lelkében egész életére az a vallásos buzgóság, amely soha sem hagyta el. Utolsó betegségében 21 Togatus és secundanus között a XVIII. százban és a XIX. elején a kiilömbség az volt, hogy a togátusok hosszú szederjes tógát viseltek, derekukon szőr-övét, amely a tehetőseknek ezüsttel volt gyűrűzve. Fejöken fel-szegezett kalpagot viseltek. A XVIII. száz közepén szőrös kalpagot viseltek, amit sinkónak gúnyoltak. A senior róka-torkos tógát viselt. Volt kurta szederjes dolmányuk, mely a csípőjükön csak egy jó arasszal ért alól. A szekundánusok oly köntöst viseltek, amilyen tetszett. Azok nem függőitek a seniortól, hanem az úgynevezett tezaurariustól. Többnyire „urfiak“ voltak. 22 A torockói lelkész az anyakönyvbe följegyezte, hogy az Egyház Képviselő Tanács felhívást bocsátott ki az egyházközségekhez segély gyűjtésért, mert: „Professor afiai a fizetésekkel csak a minden napi kenyereket is ki nem pótolhatnák, ennél fogva, ha jó korán való segedelmeztetésről a Conzistorium nem gondoskodnék, a magok hivatalok folytatására, közönségünk nyilvános romlásával elégtelenek lennének.“ 1816 évi főtanáesi jegyzőkönyv. — Budapesti Szemle XIV 310 lap. 50
