Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Előszó
EL ŐSZ 0 1897-ben, midőn Dr. Brassai Sámuel meghűlt, a magyar unitárius egyház Tanácsa megbízott, hogy életrajzát, fő tekintettel tanári működésére, megírjam. Az előkészülethez azonnal hozzá fogtam. Az ország legtávolabbi részeire kiterjedő levelezést kezdettem, mert Brassai hátramaradt iratai I,űzött önéletrajza nem volt, sőt a család származására és élete főbb mozzanataira is, csak hosszú utánjárással szerezhettem nehány adatot. Fiatal koránál; legszebb 19 esztendeje, melyet erdélyi főúri családoknál töltött, jórészt homályban maradt, mert nemcsak a családfők, hanem tanítványai is már régen el hánytál;. A tanárit megelőzte az írói munkásság, s ez oly gyorsan tágult, hogy nem lehetett kibontó kozni belőle. Az Író és tanító Brassai szakadatlanul együtt haladott: Az unitárius iskola lőre soha sem nyújtott elég tágas teret hatalmas munkaerejének. Ezek és sok hasonló ok és körülmény arra indítottal;, hogy rendkívül hosszú és csodálatosan sok oldalú munkásságát, lehetőségig öleljem föl annál is inkább, mivel 20 évre terjedő szoros összeköttetésem a néhai nagy férfiúval, olyan értékes adatokhoz juttatott, melyek nélkül életraja nem lett volna teljes. Ez a szó (teljes) megdöbbent, mert hiszen Brossairól teljes és kimerítő életrajzot adni még gondolatnak is merész. Nagyon hosszú kutatásom és tanulmányozásom következése lett, hogy a kijelölt időre a munka nem készült el s a tervezettnél 3, sőt 4-szer terjedelmesebbre nyúlt. így már legalább némi teljességet el értünk, de valamint a munka közben, úgy most is, bizonyos szent félelem környékez, hogy vájjon nem vétettem-e a határtalan nagyságú és tüneményes tehetségű, rendkívüli ember ellen megbocsáthatatlanul. Annyi bizonyos, hogy lépéseimet mindig a bámuló tisztelet és a hódoló szeretet vezette. A kézirat a háború kitörésekor (1914) készen volt, de — o
