Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
A család
A CSALÁD A püspöknek sikerült békét létesíteni, de ez a Brassai nyugalmát és boldogságát nem hozta meg. Belefáradott. Még évek múlva is panaszolja: „Ha engem nem szenvedtettek volna annyit, talán én sem estem volna úgy meg. Mikor ők az eszembe jutnak, csak azt mondom a Jézussal, akinek én tanítványa vagyok: Uram bocsáss meg nekiek, mert nem tudgyák mit cselekedtek. Sokszor tudtam volna én nekiek boldogságukra dolgozni, de nem tudtak megbecsülni, hanem csak üldözni. Perditio tun est o Izrael. Tapasztaltam már annak igazságát, hogy nulla propheta charus in sua patria.“ (Egy próféta sem kedves a hazájában.41 Élőszóval is folyamodtak a püspökhöz, hogy mozdítsák el onnan és tegyenek mást helyébe. Az egyházközség tagjai ajánlgattak messzi levő papi állásokat. Nem fogadott el mást. 1826 Szentgyörgy napjáig rendes papjok maradt. Ekkorra már kimondotta a főhatóság, hogy elfogják helyezni, de minthogy kielégítő állás nem kínálkozott, folytatta a hivatalát 1827 februárjáig.42 „Vénségére mégis ott kellett hagyni Szentgyörgyöt — írja tovább Ferenczi — és egy pártfogója, Szent-mihályfalvi nagybirtokos id. Gedő József, ki éppen olyan nagy könyvbuvár volt mint Brassai, kieszközölte, hogy rendeltessék Szentmihályfalvára.“ VIII. 1827 márciusában ment Szentmihályfalvára. Hivatali működését április havában kezdette meg. Többféle ingóságát anyjánál hagyta TorockószentgyŐrgyön. „Nagy kárát vallotta — írja barátja Sebess Pál — mert nagy része oda veszett, megsemmisült. Az öregasszony nem tudta gondját viselni.“ 41 Levél Sebess Pál torockói rectorhoz 1830. Kér. Magv. 27. k. 42 Egyik szolgatársa Ferenczi József, aki később sógorsági viszonyba lépett Brassaival. Visszaemlékezésében írja: Biztosan tudom, hogy az eclésiabeliek nem szerették főképpen azért, hogy miért könyörgött könyvből, miért nem kiséri ki a sirig a koporsót, mint a református pap. Ezért kérelmezték a szentgyörgyiek és mert már vénségre is jutott, de válaszul azt nyerték, hogy legyenek békességben, mert ógV tudják, hogy jó pap, kötelességét teljesíti. Unitárius Közlöny 1890. 133. 1. — 30 —
