Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
A család
A CSALÁD mind a leány rendből álló tanulóknak igyekezetei szorgalma* fosán megvizsgáltattak, kikis körülöttük fáradozó tanítójuknak megbizonyitott serénységekről, éjjeli, nappali szorgalmatosságokról, dicséretes példát mutattanak.“ A hívek meg vannak elégedve az egyházi renden levő emberekkel, „akik nagy szeretetet mutatnak azokhoz, mintsem legkisebben is az eclésiat megbántották volna.“23 A torockói élet első évei sok őrömet szereztek Brassainak. Otthon érezte magát. A családi emlékek oda fűzték. Munkakedvét és tudását tiszta szívvel fordította népe fiai és leányai boldogítására és művelésére. Még 1827-ben is szívesen gondolt a torockói iskolára. „Ami rajtam áll — írja Sebes Pál rektornak — hitesse el magával, hogy a torockóiak boldogítására mindent véghez viszek, mert én ürvendek, ha iskolájuk virágzik, sok szegény legénynek boldogítására.“ Annyira meg volt elégedve sorsával, hogy a fölajánlott papi állásokat nem fogadta el. Nem vágyott a tekintélyesebb papságra, mert itt több szolgálatot tehetett. Érezte, hogy hézagot tölt be, hiányt pótol. Ez az elhatározás meglepő, mert az unitárius egyházban az volt a gyakorlat, hogy a papi pályát megelőzőleg csak három évig szolgáljanak tanítói minőségben. Ebbe a szolgálatba az iskola-ellenőri és főnöki időt, valamint a köztanítóságot is beszámították. Mindenki várta a három év végét s emiatt a tanítás legtöbbször nagy hátrányt szenvedett, mert aki megkapta a papi állásra kinevezést, vagy meghívást, feledte a tanulókkal való törődést. Nem így a tanítónak született Brassai. Más magyarázata is volt az itthon maradásnak. Torockószentgyörgyön, hova az édesanyjához nagyon gyakran átrándult, a pap egyik leánya, Krisztina, megtetszett a tanítómesternek. A tekintélyes esperes-papi háznál szívesen fogadták. Brassai elhatározta, hogy megnősül. 1794 év december 2,1 1796-ban a püspöki vizsgáló-szék az iskolában 65 fiúgyermeket talált, „kik közül 14-en sintaxisban, 9-en etimológiában, 8-an konjugatioban, 5-ön comparatioban, 10-en declinátioban, a többi pedig olvasásban, sillabizálásban fundamentaliter exerciatusok.“ — 20 —
