Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Pesti tanár és műkritikus

PESTI TANÁR ÉS MŰKRITIKUS

lás után tanulja meg, s azután tovább cifrázza. Szóval könynyebb volna — mondja Brassai — hogy a cigány minden mesterségét, a fakanál csináláson s üst-foltozáson kezdve, fel az ő saját tánctanítójáig másoktól tanulta, mint már eléggé megvitatott paradoxont (hogy tőle tanulta a zenét). Történelmi adatokkal, a cigányzene szabályai fölmutatásával, a cigánynép faji sajátságaival — minden kétséget kizárólag bebizonyította, hogy Lisztnek nincsen igaza.

Ha későn, s ha nem is megnevezve, Brassai megkapta a Liszttel szemben tett véleményére a sanctiot 1907-ben.14 15 „Liszt eme széleslátásu, mélyen gondolkodó szellemóriás végzetes megtévedésnek esett áldozatul — mondja Drumár. — Ez a nép sohasem lehet kezdeményezője, vagy lényeges tényezője a mi zenénknek.“ A két kritikus majdnem 50 év elteltével össze találkozik. Csak azon lehet csodálkozni, hogy Drumar nem ismerte, vagy, ha ismerte, meg sem említette elődjét, Brassait, aki akkor melegében kiállott a sikra és szembe mert nézni az élő „szellemóriással.“19 Brassai dicsőségét a magyar zene birodalmában, az arra legérdemesebb ember, Erkel Ferenc, látta el koszorúval 1888-ban.

A mai és a későbbi nemzedékek mind inkább halványodó figyelemmel lesznek az egykor országszerte uralkodó zenekritikus Brassai iránt. A személyi vonatkozások az egyénekkel együtt eltűnnek, s ő aki nagy talentumának átható erejével maga körül tartotta a magyar zenevilág egész társaságát, mert tőle várta a döntő szót az új és a régi vitatott kérdésekben, Brassai hova tovább csak egy tünemény pillanatnyi hatásában fog nyomot hagyni az ezután következő zenészek lelkében. A zenetörténelem Írói a zeneszerzőket kutatják, a zene kritikus mellett figyelem nélkül elvonulnak a tudomány kárára. Brassóinak a zene jövőbeli mívelöire csak egy esetben lesz hatása, ha észreveszik zenepaedagogiai irányelveit s azokat, földolgozzák a „tankönyvekben“. Életrajza keretében inkább az eseményeket keresi az olvasó.

A zenemívelő és zenekedvelő Brassai életében két határkövet látunk. Egyik a kiinduló, másik a bezáró. Az élet útmérőjén 90 esztendő távolságra estek egymástól. Egyikhez,

14 Drumar: Zenetörténet 1907 II. k. 339 sk. 1.

15 Keresztény Magvető 1887 428 1.

— 171 —