Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Nemzetőr bujdosó

NEMZETÜK ÉS BUJDOSÓ

A hite megtartotta Brassait, de nem hozta meg a kívánt szerencsét. Lapjából csak hat számot tudott kiadni. A könyvnyomda számlája azt mutatja, hogy az első számból 500 példány nem volt elég, még 300-at után nyomatott, de az előlitői díjak még sem fedezték a kiadás költségeit.22

Ha lassan s ha csak nagy nehezen is, de végül munkához és megélhetéshez jutott. Sokat köszönhetett Berde Mózsának, a volt kormánybiztosnak, míg őt el nem fogták. Berde Pesten nagy tekintélynek örvendett. Brassait szerette, becsülte s szerencséjének tartotta, hogy segítségére lehetett. Berde 1851 október 6-án, azon a gyászos emlékű napon, a pesti haditörvényszéktől idéző-levelet kapott. ..Jó kedvvel nézek sorsammal szembe — írja ugyan arról a napról Daniel Gábornak. Sem megijedve, annál kevésbbé megtörve vagyok. Lelkem és kezem tiszta, nyílt, arccal merem állítani és bármi találjon, láncaimat nyugodtan hordom, azt hiszem nem is marad el. Ideje is, hogy sorsunk legyen elhatározva, ne függjünk, mint a Muhamed koporsója.22

Nemcsak kellemes, de hasznos foglalkozása volt a magánoktatás. Előkelő férfiak és nők fölkeresték és hallgatták tanítását, főképpen a botanikából, de amellett mathesisböl és zenéből is. A botanikából tanítványai voltak báró Eötvös József, Csengeri Antal, Gönczi Pál, Weér Farkas és még sok jeles ember. Annyi órája volt, hogy a jövedelméből egy kis tőkét gyűjtött. Meg volt elégedve a szerencséjével, annyira, hogy mikor alkalma kínálkozott, hogy a Hazai Takarékpénztárnak részvényeiből vásároljon „a maga szép esze után indulva. úgy okoskodott, hogy a Takarékpénztár jótékony intéházban fordította s azt hitte senki sem előzi meg, de biza épen akkorra volt készen egy másik, de volt annyi eszök, hogy ezt fogadják el. Saját tudósítása.

” A nyomdász számláját még úgy sem tudta kiegyenlíteni, hogy a szerkesztésért járó 12H frt. kamatjával együtt vissza fizette. „Marad még szerkesztő Brassai Samu úr által megtérítendő: 155 frt. 38 kr.“

A Fiatalság Barátja meg szerezte Brossainak az első magyar ifjúsági lap alapítója dicsőségét, de nem hozott a konyhára.

Fiatalság Barátja kedves címet a Dávid Ferencz egylet fölfrissítette 1891-ben. Brassai és Boros György közös szerkesztésében kiadta nehány számban, de azután beleolvadt az Unitárius Közlönybe, illetőleg ifjúsági kiadványok füzetes gyűjteménye lett.-’•1 Berde levelének eredetije a báró Daniel-család levéltárában.

— 160 —