Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Nemzetőr bujdosó
NEMZETŐR ÉS BUJDOSÓ egyetlen magyar embert sem hangoltak őszintébb örömre. \ alcsággal extázisba jő, midőn a forradalom Franciaországban kitör: „Most már a haladásra, melynek szellemi tárgyait nem a Szajna, hanem a Szamot partján találjuk! A febr. 22 napján keletkezett galvános rezzenés Európát végig rázni indult — írja a. Vasárnapi Újságban. Hol jő villanyvezetőre talált csendesen haladva, hol makacs anygok gátolták, ott erőszakosan és rombolva tőre keresztül. Prága, Becs vérrel és zavarral, Pest és ennek utánna Kolozsvár csendes krízissel hódoltak hatalmának. Monarchiánk fejéből a holt tetem ki van vágva, szivében a vértolulás szabadon bocsátva. Mikép maradhattunk volna mi is összedugott kezű nézők!“ Annyira áthatotta Brossait a nagy napok villany-áramlata, hogy március 20-án reggel, amidőn Kolozsvárt még minden csendes volt, mert még nem jutott volt oda a pesti események hire, ahelyett, hogy tantárgyával foglalkozott volna, „elkezdte nekünk beszélni a párisi eseményeket s egyfélórai előadás után, kalapját vevén, távozása közben így szólott: Jegyezzék meg uraim, hogy a szabadság zászlóját első sorban mindenütt a fiatalság ragadta meg és hordozta körül. Remélem, hogy önök miatt sem kell megszégyélnünk magunkat.“ Szavainak leírhatatlan hatása volt. Az ifjúság a hírrel szétfutott a városban, s már néhány óra múlva fiatalsági gyűlés volt összehíva a három főiskolából a ref. kollégiumban. Egy barna fiatalember — Gyulai Pál — fölállott a padra s fölolvasta költeményét: Nyugat felől testvérink ajkiról A szent-szabadság mennydörgése szól. Egy kis forradalom kelekezett a városon, mert a deákok észrevették, hogy a katholikusokat hazarendelték és bezárták. Szabadítsuk meg őket! Hangzott a jelszó, s gróf Bethlen Olivér és társai vezetése alatt a mindig szaporodó fiatalság a Lyceum kapuját betörte, föl rohant az emeletre és szóltak: Testvérek hív a haza! Nem követtek! Mind együtt mentek a Farkas-utcába, a Gubernium ablaka alá, hol épen gyűlésezett a Kormányszék. Országgyűlést, országgyűlést! Kiáltották, s midőn gróf Teleki lekiáltotta: Takarodjanak haza, kitört az — U7 10*
