Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Középiskolai tanár

KÖZÉPISKOLAI TANÁR írókat, a bölcselőket, a mathematikusokat (kik közül Euclidesnek fordítója is vagyok.) Azaz élvezet gyönyörrel töltött el, sőt emléke­zete is kedves nekem. De legyen bármily bájoló, az bizony csak szellemi fényűzés, melyet ha fordításokkal nem oly tökéletesen is, de a míveltségre nézve kielégítő hatással megnyerhetni. Az akár szellemi, akár anyagi fényűzés, kisebb nagyobb értéke a művelt emberi társada­lomnak, kétségtelenül egyik kelléke, az ösztönt is mindnyájunkba belé oltotta és mindenkit jogosított reá a Teremtő, azért hát esz­közei megszerzésére utat, módot könnyebbséget nyújtani köteles­sége az államnak. De megszerzésükre egy egész korosztályt, a fia­talságot kényszeríteni nem tartom igazságosnak, sem pedig a „compelle eos intrare“-t, ide magyarázni és alkalmazni szabados­nak“.67 Brassai a nyelv leikébe egy pár pillantással belelátott, sajátosságait azonnal észrevette, s miután a mondat és szó­fűzés titkaival tisztában volt, nagyszerű memóriájával gyor­san, egy rövid félév alatt elsajátított. Ebből az egyéni nyelvtalentumból kiindulva kell foglal­koznunk nyelvtani könyveivel. Ö soha semmit sem készített ad hoc, hanem a főkérdés megfejtése érdekében. A nyelv egy­séges és kerek egész. Alapja a mondat, épülete a mondat, s egész valója a mondat. Mondatból áll a nyelv tehát, a mon­datban benne van a nyelvnek minden eleme. Itt kell kezdeni a tanulást s itt kell végezni is. „A nyelv éppen olyan lény, mint a virág. Nemcsak szer­vei vannak, hanem színe, illata, levelei, ágai s minden, ami­ből élet fakad. Ezek a részek önmagukban mind egyének, me­lyekkel külön kell számolni, de sohasem szabad feledni, hogy az egyénhez, a mondathoz, tartoznak. Magyar nyelvtant nem írt, de egész életében minden ere­jével azon volt, hogy a magyar nyelvet szeretni és megbe­csülni tanítsa. A magyar nyelv szeretését az anyatejjel szívta magába, de serdülő éveiben, az idegen nyelvekkel foglalkozva, tudatára ébredett szépségeinek, s amíg tollát forgatni tudta, soha egy alkalmat is el nem mulasztott, hogy eredeti tisztasá­gának és becsületének védelmére ne álljon.88 Mindamellett is, hogy magyar nyelvtant nem írt, a ma­gyar nyelvtan tanításáról örök érvényű szabályokat mondott és írt. E helyen nem akadémiai értekezéseiről, hanem a taní­tás módszerének az elemi iskolában alkalmazásáról van szó. 6 * 6S Virgilius ügyében Prot. E. és Isk. lap 1871—238 sk. 1. 1872 mégis Virgilius.-130-

Next

/
Thumbnails
Contents