Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Középiskolai tanár
KÖZÉPISKOLAI TAN AU és értett. Brassai kijavította s egy gyengébb tanulóval mondatta el. így ment végig az egész tárgyon. Közbe-közbe megvilágította az új tárgyat a már ismerttel. „Keveset, jól és lassan.“ Ez volt tanításának és módszerének alaptétele. Ezt ajánlotta „az igazi tanrendszer sikeres és idves jelszavának.“ Ezt gyakorolta gimnázuimi tanár korában. Az emberi elme nem szivacs. A tudományt nem lehet tölcsérezni az agyba. A tanultak megemésztésére idő kell. A tanulókkal jegyzetet készíttetett. A jobbak az egész tanévi anyagot leírták. Ismétléskor Brassai bekérte a jegyzeteket, a hibákat aláhúzta s a jobbakéból kijavíttatta. Az ő módszere szerint, aki komolyan akart tanulni, jól megértette és megtanulta a tárgyat már a lecke-órán. A rossz, hanyag és könnyelmű tanulók nagyon keveset tudtak a tárgyaiból. Az ilyenekkel nem sokat törődött. „Általában — írja Varga Zs. — a deákok nagyon meg voltak elégedve a Brassai tanításával.40 Midőn készületlenül kerültek a keze alá — írja id. Daniel Gábor, — gyakran mondta ; magok kevesebbet tudnak, mint az alsóbb osztálybeliek. A vizsga előtt meg azt mondotta : magok közül egyik sem érdemelné meg az eminentiát, de az osztály becsületéért mégis megadom.41 Igaza volt. Az ö tanítványai közül kevés vagy talán egy sem esett el, ellenben ritka időszak dicsekedhetik oly sok kiváló férfiúval, mint a Brassai tizenegy évi tanársága ideje. Brassai tanítása egyezett az elméletben és a gyakorlatban. Egybe hangzott egyéniségével, visszaverődése volt önmagán szerzett tapasztalatainak. Ennek tulajdonítható hogy olyan magas mértéke volt, s az akkori tanítás módszerétől teljesen elütött. Ennek következtében a tanuló ifjúság között sok jellemző elnevezése szerepelt. Nevezték Sokratesnek, Platónak, Aristotelesnek, meg Cicerónak.42 411 Gál Lajos kövencli lelkész levele. 41 Id. Daniel Gábor (később báró) levele 1905. febr. 5. 42 Varga Zsigmond — aki több évig volt Brassai házi segédje — azt mondja, hogy határtalan tudományáért, igazságot és embert szerető jóságáért, mindent csendesen tűrő jellemszilárdságáért még Krisztusnak is nevezgették. Egyik jó barátja családjában Budapesten a hét éves okos kis leányka valahányszor meglátta, ijedten azzal futott édes anyja ölébe: „mama, itt van az „ataiszten.“ — 108 —
