Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Középiskolai tanár
KÖZÉPISKOLAI TANÁR viszony — kartársai s ellenfelei véleménye szerint — kárára volt a tanári tekintélynek. A tanítvány úgy vélekedik, hogy Brassai „hatalmas tanár és igazgató volt. Hatalma nem a szigorú fenyíték, korbács, pénzbüntetés használásában állt, az akkori nyers idők szerint, hanem széles tudományában, bölcs tapintatában, öntudatos lelkiismereti jóságában, jóra készült és elszánt szilárd akaratában s ezeket végrehajtó elodázhatatlan teendőiben.“38 Az igazgatás nem volt könnyű dolog. Brassai az ifjúsággal szerencsésen el tudott bánni, de az elöljáróival többször akadt haja. A deákok a szépművészet iránti hevületükben a színházba kívántak járni. Az igazgató a maga hatása körében megengedhette, mégis engedte, hogy Lendvayné előadásait (1839-ben) megnézzék. Ez még nem lett volna baj, de a deákok többet is tettek: pénzt gyűjtöttek, arany gyűrűt vásároltak és azt, mint tiszteletük és hódolatuk jelét, a nagy művésznőnek át is adták. A szép kis tüntetés nem maradt titokban. Megtudta az egyház főgondnoka Daniel Elek is. Levelet írt Brassainak, mint igazgatónak és intette, hogy tartson rendet. Más „admonitioban“ is volt része. Mikor a phisika és ;iz atilla gombjait, nem vizsgálta a mente csattját, sőt az övét sem találta életbevágó iskolai fölszerelésnek. . Az unitárius deákok egyenruhája: Sötét szederjes térdigérő magyarka, csinos, de nem gazdag készülettel: öv, fekete, sötét, vagy erősen szürke pantallón nadrág, sötét színű vagy fekete lájbi (mellény), fekete csizma, magyar fekete kalap, fekete nyakravaló. 1842 évi 46 sz. zsinati határozat. „Kolozsvárt az én felosztályu deákkoromban — írja tanítványa Varga Zsigmond — 1842-től 1848-ig az egész collegiumi ifjúság előtt úgy tűnt fel Brassai úr, mint egy félisten, ki mindent tud s a főiskolánk, sőt tanártársainak is vezére, útmutatója, kit semmiféle működéseiben megfogni, meggátolni nem lehet.“ ..Az ő komoly, de élénk, friss gondolkozása, sokféle eszmékkel tömött feje — biztató iósággal villogó két szeme, bizalmas orcája, mindig derült homloka. kissé sebesen habaró, de tisztán érthető nyelvezete, erős testi és lelki erőt mutató magas alakja, lecsüngő hosszú haja és még hosszabb, félig fejére vált szakáin — mindezek oly méltóságos patriarcbalis tekintélyt szerzettek neki, hogy aki őt látta, ismerte vagy hallott róla. megbámulta, s nemcsak tanártársai, hanem ellenei is respektálták, a nyers és pajkos kollégiumi ifjúság pedig Stand állott meg előtte, nehogy valami gyöngéjükért sújtó vicceivel kefélje le róluk a hibát. \ la Gyöngyössy István Emlékeimből. Egy másik tanítvány hasonlóan nyilatkozik. — 106
