Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Középiskolai tanár
KÖZÉPISKOLAI TAN AB Brassai nem tartozott semmiféle iskolához, öt nem korlátozták, de nem is irányították iskolában szerzett szokások vagy szabályok. Egész egyénisége tiltakozás volt a rideg, zárdái jellegű szellem ellen. Szerinte a tanári tekintélyt nem a magas tetejű kalap, sem a borotvált arc, sem nem a vastag szemöldök adja, hanem a tiszta tudás, a humánus érzés és az építő munka. Tanártársaival szemben föltűnő előnyhez juttatta a különleges és sajátságos módszere, ami az újság ingerével hatott és vonzott. Még ha nem is lett volna kitünően jó, meglett volna ez az előnye. Éhez hozzájárult, hogy ö nem az iskolában vivta ki a tekintélyt, hanem magával vitte oda, kinek már szürkülni kezd hosszú haja és szakála s a magyar Tudományos akadémia is tagságra méltatja. Brassai befolyása alá tudta vonni nemcsak azokat a tanulókat, akik tantermébe jártak, hanem az iskolán kívül álló önállósodott ifjakat is. Mindenkivel egyénisége és érdeme szerint bánt el. Akiben tehetséget fedezett fölt, azt annak megfelelőleg serkentette és segítette. Az írói pályára indítja Köváry Lászlót, Jakab Eleket, Kovácsi Antalt. Nevelői, tanítói, zenei vagy művészi pályára segíti azokat, akikben megtalálja a hajlandóságot. Barát, jóltevő és védelmező. Egy személyben minden, amivel meg lehet hódítani és ki lehet mívelni az ifjúságot.27 Köváry hálásan mondja: „Ajtaja, tárcája nyitva állt.“ Ezt nem értettem, szólt valamelyik az előadás végén, ismét megmagyarázta, vagy utasította, hogy menjen le hozzá. Kész emberkép kívánta tanítványait kezéből a világba kibocsátani.28 27 Brassai szenvedélyes fii vész volt. Vasárnap rendesen kirándult valahová, az erdőre vagy a mezőre. Ilyenkor a jobb tanulók közül megszólított egyet vagy kettőt. Gyűjtötte a virágot és állandóan magyarázatot tartott nekik. Megtette azt is, hogy kis mérőasztalát kivitette a sétatérre, estve az éggömböt az udvarra s az érdeklődőknek huzamos ideig tartotta az előadást. A művészet iránti hajlandóságot azzal ébresztette, hogy amikor alkalmas darab volt kitűzve a színházban, a tanulókat figyelmeztette, a szegényeknek karzati jegyre pénzt adott. 28 Köváry László: A száz évet élt Ur. Brassai Sámuel pályafutása és munkái. 17, 18 1. — 99 — T
