Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)

Bevezetés

Valamint minden kornak megvan irányitó eszméje, úgy minden kiválóbb embernek van kedvencz ideálja, melynek megvalósítására némelyik emberfeletti áldozatra is kész.

Az emberiség boldogitása, a műveltség és felvilágosodás terjedése, a nyomor enyhülése, a hasznos felfedezések hosszú sora, egy-egy élet fáradságos kitartó munkáján alapszik.

Az egyik évekig laboratóriumába zárkózik, a másik saját élete koczkáztatásával a tenger mélységébe bocsátkozik, vagy a felhők magasságáig emelkedik. A mártírok derült arczczal lépnek máglyára: Galilei, Dávid Ferencz börtönbe mennek; Columbust, Csorna Sándort egy-egy eszme ragadja ismeretlen világtájak felé. A mindennapi lelkek az ilyeneket őrjöngöknek tartják és hirdetik, pedig ezekben az a szellem működik, mely a Megváltót is a keresztre kisérte.

Berde Mózsát is, a mint élete utolsóelőtti éveiben, nála feltűnő nyíltsággal kijelentette, csaknem gyermekkora óta egy fő eszme vezérelte: nemcsak életében, hanem halálában is hasznára lenni embertársainak.

Egyházunknak sok jelese volt. Egész sorával dicsekedhetünk azoknak, kik szellemi vagy anyagi kincsekkel gazdagították; de egy sem volt, ki oly önmegtagadólag mint ő, szentelte volna egész élte munkáját egyházának s abban a magyar közművelődés előmozdításának.

A jelen való jutalom mindeneket érdekel, a jövendő dij csak a nagy lelkeket tartja mozgásban. Berde e nagy lelkek közé tartozott. Azt a tüzet, mely mellett keblében a közművelődés előmozdítását czélzó terveit melení*