Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)

X. Végrendeletei

54

magyar könyvek vásárlására fordíttassanak. Az E. K. Tanácsnak okt. 12-ről kelt megköszönő szép levele boritékára ezt irta: »Kérem Istenemet, hogy segitsen engemet szivemben táplált jó szándékomat és terveimet valósitani, vallásközönségünk és az emberiség érdekében.«

Több egyletnek részvényes tagja volt. így:

1856-ban az erdélyi gazdasági egyletnek 100 frttal lett tagja, melyet 1862. márcz. 7-én fizetett be.

1882 márcz. 21-től a kolozsvári árvaháznak évenként 2 frtot adott.

1890 decz. 29. a székely múzeumnak S.-Szt-Györgyre 26 frtot küld.

Közeli és távoli rokonai közül többeket nemcsak pártfogással, hanem kisebb-nagyobb pénzbeli segélylyel is gyámolított. Nem egy ezek közül több levelében hálásan ismeri el, hogy mindenét neki köszönheti. Párttogoltjai mindenikével meg volt elégedve, egytől-egyig munkás tagjai lettek a társadalomnak, s életében tisztelettel adóztak neki. Egydí kiválólag kedveltje volt, Berde István, jelenleg kir. tábl. biró, kinek egyik köszönő levelére ily megjegyzést irt: »Gyöngéd elismerése iránta tanúsított szeretetemnek és jóságomnak. Napjainkban csuda.« A másik Markos András, kit saját buni birtokában, és Markos Ferencz, kit a radnóti uradalomban alkalmazott. Utóbbinak egyik levelében tett ezen vallomására: »Jól tudom, hogy a mim van, legnagyobbrészben édes bátyám pártfogásának köszönhetem«, a borítékra ezt jegyzi meg: »mily szép jellemvonás az elismerés és háládatosság érzete egy emberben, főképp napjainkban! Ezen emberben nem csalódtam és ez jól esik szivemnek.«

X. Végrendeletei.

Aligha volt Erdélyben e században ember, kinek végrendeletére oly sokan és annyira lettek volna kiváncsiak, mint a Berdéére. Nagy mértékben fokozta a kíváncsiságot az a titkolózás, melyet legközelebbi ismerőseivel szemben is tanúsított. Még a végrendeleti tanuk előtt is gondosan eltakarta a befejező sorokat is. Egyes