Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)
VII. Vagyongyűjtés, birtokszerzés
46 dett az egyes alapítványok gyarapodásának. A »jusson is maradjon is« volt egyik fő elve, a miből — megvallom — nem kevés ragadt róla reám is. 0 a pénztárosoknak igazán »ellenőre« volt. 0 mindezeket jól tudta, de azért szokását, természetét meg nem változtotta, hanem a maga elé tűzött czél minél teljesebb kivitelére törekedett. Ó csak maga iránt volt rossz — ha eljárása rossznak mondható; másoknak kárára nem tett, sőt az utókornak, az általa forrón szeretett székely népnek halhatatlan jóltevójévé vált. A kik vagyonát uzsoráskodás által gyüjtöttnek hiszik vagy állítják, azok az igazságtól távol állnak. Igaz, hogy megtakarított pénzeit, a mig pénzintézetek nem voltak, egyeseknek, leginkább kolozsvári tekintélyesebb kereskedőknek adta kamatra, és pedig nem tudok esetet, hogy 6—8 perczentnél többet vett volna, de hát minden más pénzes ember ugyanezt tette és pedig némelyik sokkal magasabb kamat mellett. Egyik nevezetes forrását vagyonának az úrbéri és állami kötvények olcsó áron bevásárlása s kihúzás vagy kedvező alkalommal való eladása vagy convertálása által természetes utón eszközölte, a miben többek közt Wahrmann Mór volt nagy segítségére. Szerettem volna nyomról nyomra kisérni vagyona gyarapodását, de ez lehetetlen, egyfelől mert, a mint igen sokszor nagy lelki fájdalommal emlegette is, a szabadságharcz előtti, 1848 szeptember 3-ig folytatott jövedelmi naplója, több fontos irományaival, ügykezelési könyveivel 1849-ben azon idők martalékává lett; másfelől, későbbi zsebkönyveiben tett feljegyzései oly rövidek vagy annyiszor javítottak, hogy csak ő maga tudott rajtok eligazodni. Egyéniségét nagyon jellemzik azok a jelmondatok, melyeket meglévő, 1850—1862 közti évekről szóló zsebbeli kis jegyzőkönyve első lapjára bejegyzett s melyek igy hangzanak: I. »Megszűnt a csudák ideje, hogy manna hűljön az égből ingyen«; stb. II. »Izzadsággal egyed a te kenyered.«: Szentirás. S
