Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)
VII. Vagyongyűjtés, birtokszerzés
44 tották. A vasúti pályaházaknál a trágerek is rákaptak, szándékosan seregestől rohanták meg kis kézi táskáját, kikkel egész harczot kellett vívnia, az ismerősök nem kis mulatságára. Mindketten 1881-ben lettünk a vallásközönség jószágai felügyelői. Kelemen Benőt, öreg kora miatt, kímélni igyekezvén, ketten tettük meg az évi vizsgálatokat a jószágokban. Mindenekben hozzája alkalmazkodván a bérlőknél és tiszteknél át élt 7 kövér esztendőre a fogadókban 7 sovány év következett, mivel kettőnknek csak egy-egy adag ételt szabadott megrendelni, mert »a közvagyont kímélni kell«. Egy alkalommal vacsora után azon hitben, hogy lefeküdt, alig fogtam a magamnak titkon rendelt jó porczió rostélyos elfogyasztásához, betoppant nagy rémületemre. »Ejnye, öcsém, hát itt ilyent is lehet kapni«, felkiáltással mellém telepedett; én természetesen nemcsak megkínáltam hanem valószínűleg felénél még nagyobb részét az előtte levő tányérba tettem, a mit éppen oly jó étvágygyal fogyasztott el, mint én. Következménye az lett, hogy azután »a közvagyont kímélni kell«, sokszor és méltán hangoztatott törvénynek szoros szem előtt tartásával ugyan, de külön porczió került az asztalra. Magát szegény embernek szerette és óhajtotta feltüntetni. E czélból utazásai alatt legkopottabb, mondhatjuk elvedlett, ruháit vette magára. Ruhája tiszta volt, de kopott s nagy szakismeret kellett kitalálni, milyen szinü volt uj korában. A ki életmódjára, vagyonára vagy öltözetére bárminő vonatkozással czélzást vagy megjegyzést tett, az nem volt embere. Egy alkalommal egy a községtől távol levő fogadóban azzal fogadott a gazda, hogy a rántotta mindjárt készen lesz; hát »honnan tudta, hogy jövünk,« kérdi Berde bátyánk; »mihelyt a faluból kiértek, — feleié a fogadós — megismertem a méltóságos urat, hisz ezt a szűrt már vagy 25 esztendeje, hogy viseli«. Többet nem szállottunk e fogadóba. Kolozsvári Széchenyi-téri háza emeletén két kis szobában, igen szép diófa bútorai voltak, csak ágya volt régi, fenyő deszka, melyet még diákkorában szerzett, ezt, a mint mondta, csak kegyeletből
