Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)
II. Kormánybiztossága 1848 - 1849-ben
22 kötelezvényt ád Csernovich Péternek 82.077 frt. 58x/2 krról, hogy azt egy év múlva megfizeti. Az idő eltelt, fizetni nem tudott, lekötette N.-Almást. Azonban jobbnak találta Szalárdot Csernovichnak eladni, mert más adósságért is szorították. A gróf, Berde utján kivánta a vásárt eszközöltetni, Csernovich tehát kieszközölte, hogy Berde május 24-én, mint a gróf meghatalmazottja, engedélyt kapott a Kolozsvárra utazásra, oly meghagyással, hogy a várost engedély nélkül el ne hagyja; május 26-án az engedély 14 napra kiterjesztetett N.-Váradra is, hol az adás-vevés junius 12-én megtörtént. Kolozsvárt magánügyeit rendezte. Szabadságideje lejárt. A rendőrség utján október 5-én jött a rendelet, hogy induljon vissza Pestre.1 A haditörvényszék november 29-én Pesten megidézi deczember 1. d. e. 8 órára Újépületbe. E megidézés hátára feljegyezte, hogy arról faggatták : miért vállalt hivatalt; miért nem mondott le; miért nem szökött el, vagy csinált pártot a császári ügynek; vagy egyik sem sikerülvén, miért nem záratta be vagy lövette főbe magát ? 1851. deczember 23-án d. e. 9 órakor hirdette ki a haditörvényszék az Ítéletet »gyertyák világánál, feszület előmutatása mellett,« mely szerint akasztófára ítéltetett.2 Ugyanekkor rajta kívül még 40-en ítéltettek halálra mint felségárulási bűnösök, mindnyájan vagyonuk elvesztése mellett a forradalom által okozott károk megtérítésére. Ezek közül erdéiyiek voltak: Dózsa Elek, gr. Eszter - házy Mihály, Fábián Dániel ev. ref. lelkész, kézdivásárhelyi képviselő és Mikó Mihály, csíki kormánybiztos. Az ő Felsége elébe terjesztett döntésre 3 hónapig kellett az Újépületben várni. Három havi siralomház 1 1851. oct. 6-ról Kolosvárról értesíti Daniel G.-t, hogy a pesti haditörvényszék rendeletéből indulnia kell vissza. »Jó kedvvel nézek — Írja többek közt — sorsommal szemben sem megijedve, annyival kevésbé megtörve nem vagyok. Lelkem és kezem tiszta; nyílt arczal merem állítani és bármi találjon lánczaimat nyugodtan hordozandom, azt hiszem nem is marad el. Ideje, hogy sorsunk legyen elhatározva, ne függjünk mint a Mohamed koporsója.« 2 Okmánytár 15. sz. a.
