Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)
Függelék
153 22. sz. Berde Mózsa jelentése választóihoz 1869. Tisztelt választók! szeretett véreim! Az 1868-ik évi deczember 10-ik napján berekesztett azon nagyfontosságu országgyűlésünk, mely három éven át 1865-től munkálkodva, alkotásai által országunk érdekeit hatalmasan előmozdító oly nevezetes ujításokat, változtatásokat hivott életre, hogy méltóan tarthat igényt mind a jelen, mind a jövő kor figyelmére és elismerésére. E nagyhivatásu országgyűlésen is, mint az utolsó húsz év folytán — vagyis 1848-tól számítólag, legtöbbnyire érdekeik képviseletével önök engemet tiszteltek meg, reám ruháztak, illetőleg gyenge vállaimra rakták ama nehéz képviselői kötelességet, hogy ott, a hol kell, jogaik, érdekeik védelmére emeljem fel szavamat, — hogy azokat mindenütt érvényesíteni, illetőleg emelni, kifejteni törekedjem, és én e nehéz missiót elvállaltam, noha éreztem erőtlenségemet, elvállaltam, mert tartoztam vele lekötelező szives bizalmuknak, melynél én becsesebbet e földön nem ismerek, és a melylyel engemet, igénytelen polgártársukat — önöktől távol fekvő magányomba — mindenkor felkerestek. És ime, tisztelt véreim, ama gyűlés bevégződése után — térek és jövök önökhöz vissza szeretett és imádott székely földünkre, — jövök azért, hogy mondjak szivemből köszönetét a lekötelező bizalomért, melylyel engemet oly sokszor megtiszteltek a nélkül, hogy önöket akár hiú ígéretekkel, — csattogó phrasisokkal csábítottam volna, akár más eszközökkel félrevezetni igyekeztem volna, melyek egyébiránt a romlatlan székely ember tiszta hazafi keblén hajótörést szenvedtek volna, de jövök azért is: hogy számoljak ez országgyűlésnek a nemzet bizalmával mikénti sáfárkodásáról. Szivemből — mélyen sajnálom, hogy ezúttal is e kettős kötelességet nem teljesíthetem személyesen, hanem
