Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)
I. A Berde család
9 engedett s a praktikus apa is — dicséretére legyen megörökítve — az ő pártjára állott. Szigorú volt, de a szigort a szivet érintő szeretettel párosította. Elve volt a 3 év alatt — a mint maga beszélte — hogy »önállóságra, munkásságra és takarékosságra szoktassa, mert a három erény teszi az embert függetlenné és úrrá s legnagyobb ur az, a ki legkevesebbet szorul másra«. »En csak embert akartam nevelni, mert ebből idővel kitelik az ur is; 19 éves voltam ekkor, most ősz fővel sem gondolkozom máskép. Az ifjú ember tisztességes szigorban, önmegtagadásban és munkásságban nevelendő. Ez az én hitem.«1 Minden idők nevelői által szem előtt tartandó magasztos elvek! A mely tanár, tanító csak tanít s nem gondol mindig arra, hogy első sorban embert neveljen, az lehet nagy tudós, hires gazda, ünnepelt hazafi, de tanárnak rossz tanár. Ez elve nemcsak kitünőleg bevált, hanem a szerető tanítvány lett leghűbb és legkedvesebb barátja, kivel talán egyedül közölte minden búját, gondját, megosztotta örömét és bánatát. Mindketten nevezetes időszakot éltek át; fontos hazafiui és egyházi ügyeknek voltak tényezői. Az összeköttetés, a legbizalmasabb érintkezés egy perezre se szakadt meg. Lehetetlen benső megindulás nélkül olvasni azokat az igazi szeretetteljes, őszinte, bizalmas leveleket, melyekben két nemes lélek 50 év leforgása alatt örömeit és aggodalmát, sok családi és nemzeti, gazdasági és társadalmi kérdésben nézetét kicseréli. E nevelői állás Berdének s merem állítani egyházunknak jövőjére döntő befolyással volt. V. Dániel Elek kir. táblai elnök ugyanis nyílt házat tartott, hol Berdének bő alkalma volt a finom modort, előzékenységet, könnyed társalgást elsajátítani; Erdély akkori nevezetesebb embereivel, családaival, ezek történetével, összeköttetéseivel megismerkedni, valamint ötét is már itt sokan megismerték. Itt izmosodott meg benne egyháza 1 Daniel G. úrhoz 1876. márcz. 18. 1879. jan. 30-ról irt leveleiből.
